ElvoNóra

Elvonóra kerültem, mert most két hétig nem láthatom kislánykánkat csak skype-on ami nem ugyanaz. Mondjuk, bármikor kikapcsolható és lehalkítható, de akkor is. Nekem az igazi, eredeti kis üvöltőgép kell.
Szépen növöget, vigyáz rá anyukája meg Era nénje együtt.
Apám kijelentette, hogy a gyerek tiszta ő. Nem erőssége az udvariasság meg a kertelés :). De legalább lelkes.
Én meg mint a gyerektelenek rémálma mutogatom mindenkinek a mobilon a képeket, hogy itt milyen cuki meg ott milyen cuki. Már biztos nagyon unják :). De azért mindenki kedvesen mosolyog hehe.

az első fürdés

Na persze nem a boldog, nevetgélős pancsikolás lett belőle amit gondolna a kezdő gyermek-felhasználó. 10 perce egybe üvöltés, remegéssel nyöszörgéssel. Kis szerencsétlen, mint akit nyúznak, úgy sikítozott. Remélem nem jön ki a gyermekvédelem :). Ha így folytatja akkor csak a nagyobb ünnepekre fürdetjük meg, azt is messziről.
Ja egyébként csütörtökön elzárták a vizet nálunk, mert a főbérlő elfelejtett befizetni ezt azt. Erre elöntött a harci düh, felhívtam az Agua Barcelonát és jót kiabáltam velük, hogy mégis hogy a csudába képzelik ezt, meg mondjuk, a gyerekkel mit csináljak? Nyalogassam tisztára, mint a farkasok? Kriszta szimultánban a főbérlővel ismertette a helyzetet kissé nyugodtabban és láss csodát, másnapra már volt is vizünk. Kis kalandok...
Kriszta anyukája is itt volt 2 hétig, sokat segített és babázott is amikor épp nem a kórházban voltunk.
Sajna teljesen összefüggéstelenül írom le az elmúlt heteket, mert egyrészt túl sok minden történt rövid idő alatt, másrészt hatalmas érzelmi hullámok akadályoznak a tisztánlátásban és az emlékezésben. Órákig tudnék regélni erről arról, a gyerekről, meg hogy mennyire nem vagyunk elfogultak, mikor azt mondjuk, hogy Angelina Jolie napjai meg vannak számlálva, de nem fárasztanék ezzel senkit.
A lényeg, hogy minden este jól bedőlünk az ágyba és nem kell ringatni se.

és zajlik az élet

Már itthon van Nóra Lili, túl vagyunk a pánikon. Eszik, eszeget, sőt most már egyre többet és néha még repetázik is. Mi meg éljük a kezdő szülők napjait, 3 óránként etetés és kisebb viták, pl ki lehet e hagyni a hajnali hármasat vagy sem.
A köldökzsinór maradéka már leesett és így már a fürdés is szóba jöhet.
Egyik nap dícsérgettem Sankáéknak, milyen cuki meg minden, aznap éjjel annyit üvöltött, hogy már a hajunk az égnek állt.
Ma is amíg kint voltunk, hatalmasat aludt a babakocsiban, aztán mikor hazaértünk, egyfolytában nyafogás, sírás, üvöltés felváltva.
Közben elintéztük a papírokat is nagynehezen. Voltam jópár irodában, kitöltettek velem végtelen sok papírt, aztán lassacskán elindultak a dolgok. Persze hála a krízisnek, mi már nem kapunk semmi pénzt az államtól, de hálistennek nem is szorulunk rá. Igazából jó érzés, hogy minden ami kell, azt meg tudjuk venni és a barátok nagyon sokat segítettek és tele vagyunk ruhákkal, cipőkkel és minden egyébbel.
A legfontosabb, hogy a pici jól van, és mi is jól vagyunk.

számoljuk a napokat

Már egy hete bent van Nóra a kórházban. Minden vizsgálatot végigcsináltak rajta, nehogy véletlenül valami fertőzés okozza a lázat, de nem, csak a kiszáradás. Már tuti hogy kutya baja, csak az étvágya miatt még nem engedik haza. A kajálás kűzdelem, aminek a közepén ő elalszik és mi meg képtelenek vagyunk felébreszteni, röhej de így van. Amúgy is kinek van szive egy ilyen kis bogyót felrázni. Na de ma kemény voltam mint a vídia és belenyomtam a teljes üveget csupán 30 perc alatt! Ez nem kis teljesítmény, mert a kajálás nálunk elhúzódhat másfél óráig is. Azért jó, hogy bent van, mert addig apukája letudta Sanka bácsival a tejfakasztót és sakál részegre itta magát péntek éjjel, jeeee. Részegen, ki visz majd haza? Mindegy mert úgyse emlékszek majd rá, csak ne valami perverz.... Szóval a tejjel nem lehet baj, mert mi kitettünk magunkért, de becsületesen.
Félre tréfát, sok hasznosat lestünk el az egy hét alatt a nővérektől, és ez fontos. Már röptében ki-be tudjuk csomagolni a picit, böfiztetés, helyes tartás és egyéb mesterfogások.

És a kalandok folytatódnak...

Gyerek haza, büszkeség, izgalom, hosszú regéket írhatnék. Aztán nem eszik, aztán meg belázasodik és már ott is vagyunk a Vall d´Hebron kórházban az ambulancián. Mit ne mondjak, a legjobb kórház ha újszülöttről van szó. Kedvesek nem csak a picivel de a szülőkkel is, akik amúgy is hülyének és/vagy háborús bűnösnek érzik magukat.
Végül is csak kiszáradt picit a babó, mert nem evett eleget, és ezért bent tartják megfigyelésre. Mi egész nap bent vagyunk vele, meg egy csomó más picivel, és látjuk hogy igazából ő a legnagyobb, vannak egész csöpp koraszülöttek is. A nővérek tündérek és az orvosok is nagyon jó fejek. Igazából hiába volt a magánkórház, a biztosító meg ilyesmik, ezek az emberek messze vernek mindenkit.
A pici meg kis karakteres, enni nem akar, inkább alszik, szóval kényszeríteni kell minden kajálásra a kis lustát. Kétséget kizárva az én gyerekem. :D

Csillagok, csillagok...

Ma csillaghullás volt. Egyet megláttam. Egyet kívántam....

Október 6, 20.27 perc, megszületett Nóra Lili

Minimuki világrajött és most már Nóra Lili művésznéven fut. Csodás kiscsaj, szép, aranyos szája meg orra meg füle van, jó nagy kezei, és irgaltmatlan hangja és hozzá olyan kitartás, hogy a csillagok hamarabb leesnek az égről, minthogy ő abbahagyná a sírást.
Ha lesz időm, azonnal írok részleteket..... ez lehet, hogy pár hét, pár hónap de max 18 év múlva biztos eljő.
Kitartás kedves olvasóink, kitartás...