Kari

Annyi minden történik, hogy állandóan a neten kéne lógnom, hogy leírjam. A kiscsaj egyre okosabb, mindent elles, kipakol, leutánoz, szemtelenül mosolyog, imád tévézni és táncikál magában.
Nem kell ennél több az életben.
Ma lementünk a tengerpartra, megevett egy kiló homokot, egy csikket, mindig úgy tesz, mintha kólát inna, persze a doboz ki sincs nyitva, de mindenki hülyének néz minket, hogy mit engedünk a makinak. Szóval jól szórakozunk.

Szabi?

A múlt héten szabin voltam. Ez nem tünt fel nekem, csak abból, hogy többet játszottam egy hét alatt mint előtte 2 év alatt. És többet élveztem a pici társaságát, bár az élvezet itt idézőjeles.
3 napig ment bölcsibe, de aztán ott is szünet, de nem a Mikulás miatt, hanem a Constitucion és a puente alkalmából.
-Reggel 6.30 üvöltés lila fejjel. Cumi, kuss.
-7-től játszás anyával, aki enyhén kómás fejjel élvezi a szabadnapját.
-Délelőtt változó hangulatban, jófej vagyok, cuki vagyok, szétpakolok, megvadulok, üvöltök, hisztizek, jó fej vagyok....
-Ebéd, alvás.
-Délután a délelőtti program ismétlése. Betoldva egy séta csodás környéken.
-Este vacsi, fürdés, orrszívó, üvöltés, alvás....

Az utóbbi napokban már nem hisztizik a bölcsiben, mert mindenki nagy kedvence és úgy siklik át a karomból  az ovónéni karjába, mintha mi sem történt volna. Aztán rámnéz: sofőr, mehet haza!