fejlődik

Minimuki egyre többet gagyog, beszélget. Még nem értjük, de már nagyon mondja a magáét. Aztán énekelget is. És táncol. Egyhelyben állva tologatja a csípőjét jobbra-balra, mint egy szkafanderes maci.
Na és hisztizik. Az akaratát csodásan tudja érvényesíteni. Ha valamit akar, odabök abba az irányba és azt mondja A! vagy Ö!, te meg találgatsz mint egy hülye: ezt akarod (Eh-eh, fejrázás), talán ezt, vagy ezt? És amikor elveszti a türelmét elkezd sikítani. Brrrrr! Jobb ha gyorsan megtalálod amit akar, mert egyébként nem marad füled.
Volt karnevál a bölcsiben, őkelmét Kriszta paradicsomnak öltöztette, mert meg volt adva, hogy miből lehet választani. Nagyon aranyos lett a jelmez, a kiscsaj meg mindig aranyos. na. A hétvégén azért a vendégeknek is megmutatta, milyen a hajnali 2-es üvöltéses műsor, gondolom nem élvezték.

4 nap otthon a picivel

Összegzek: túléltem. A gyerek is túlélte. Akkor egész jók vagyunk.
Nem mondom, hogy nem voltak agyeldurranós pillanataim, de kezeltük profin.
Minden nap vannak rossz és jó pillanatok. A rosszakat kell átvészelni a lehető legkönnyebben, ez gondolom gyakorlással elsajátítható. Aztán a jóra kell emlékezni.
Pölö mikor bekapcsolja az elektromos redőnyt és ébresztőt tart. Amikor röhög a hülyeségeken, meg ha csikizem. Amikor rohan feléd és az orrát felhúzza, a szemét becsukja és kitárt kézzel ugrik a semmibe az utolsó pár lépésről.