La luna

Tegnap este lementünk a partra hogy ne a lakásban szaunázzunk. Nóra mutogat a holdra, mondom neki magyarul meg spanyolul is, hogy mi az, aztán egyből mondta utánam: la luna. Meglepően hamar elsajátít dolgokat. Aztán mikor hazafele megálltunk egy fenyőkkel tele "kertnél" simán kiszúrta a szürkületben, hogy az egyik fa mögött lapul egy cica és mondta is egyből. Mi meg a két vaksi nézelődtünk fél órát, mire rájöttünk, hogy hol is van a cica.
A tengertől nem fél, ki be szaladgál, ahogy jönnek a hullámok. Örülök, hogy itt nőhet fel, szép dolgokat lát.
Anyutól kapott egy pici kockás fülü nyulat (KFNY), most az a kedvenc, de azért ma reggel be kellett raknia a kocsiba kisbalát, nagybalát meg birit, biztos ami tuti, és miután meglátta a tegnap ott felejtett KFNY-t akkor ejtette mindhármat és azt vitte be a bölcsibe.

Apró kalandok

Az öltözködésről jut eszembe, hogy aki feltalálta a hátul keresztpántos egybe fürdőrucit az ilyen pöttöm izgőmozgó menőmanóknak, na annak adnék pár érdekes feladatot, pl adjon rá egy 400 kilós bikára egy bikinit a pamplonai futtatás közben, vagy kígyóra kezeslábast, vagy hangyákra karperecet.
Megizzadtam rendesen. Mert ha a legelején nem jól teszed a pántokat, akkor miután már ráadtad a gyerekre a cuccot, és félúton vagy a siker felé, akkor jössz rá, hogy vissza az egész...
Vasárnap meglátogattuk kis Gerardot és lementünk együtt a partra. Kis Gerard már tök jól megszokta a spanyol-katalán létet és nagyon barátságos, aranyos kissrác lett. A parton jól eljátszottak Nórával, még puszi is volt, utána meg romantikus vacsora amit a lökött szülők jelenléte rontott csak el.

van aki Pou-t nem ismeri avagy Pou-zunk most együtt

Hát azt hittem ezt már rég megírtam, de nem. Pótlom.
Szóval androidra van egy Pou nevű játék ami egy babzsák szerű tamagocsi lényecske etetéséből, neveléséből és szórakoztatásából áll. Nagggyon pihent agyú, viszont a gyerek imádja :)). Mi meg Krisztával kénytelenek voltunk feltelepíteni, mert egyébként a gyerek kiszekálja az agyunkat.
Szóval a lényecskét az érintőképernyőn lévő falatok szájbajuttatásával kell etetni és ezt már Nóra is tudja csinálni. Ezerrel koncentrál mikor a szalonnára rányom az ujjával és a nyomást megtartva draganddrop akcióval eljuttatja azt Pou szájjáig. Mindezt 20 hónaposan. Én örültem ha bilizni tudtam ebben a korban. Na szóval itt az evolúció, a következő generáció már annyira digitális, hogy ne adj isten ha egyszer vége lesz a netkorszaknak, hát nem tudom mihez kezdenek magukkal.

a papaya

Lányunk kedvenc nótája az "A part alatt" vagyis az ő interpretációjában: apapaja. Mindig megmondja ha ezt akarja hallgatni és nézni, addig piszkál vele amíg el nem indul a dvd. Utána néma csend és koncentrálás. Szereti még a "Tavaszi szél" c. nótát is mert abban a rajzfilmben aranyos madárkák vannak és ez tetszik neki.

Egy dolog van amitől a lányunk fél és az nem a nagy kutyák, hanem a robotporszívó, amit egyszer már tönkrevágott, mikor szépen ráállt a hátára és utána a nyomorult porszívó csak körbe-körbe tudott menni. Aztán megjavíttattam és azóta retteg tőle. Olyannyira, hogy be kellett vinni a mi szobánkba, de ha nyitva az ajtó és meglátja, akkor csak mutogat rá és sírásra görbül a szája. Elneveztem a robotot Robinak, azóta "OBI" mondja a kiscsaj lebiggyedt szájjal...