Ehheheheh, ez az a kínos rész, amikor a szülőt akasztják. Jaj de cuki a gyerekem, jaj de imádom, de néha .....
Ma reggel is különös párbeszédre ébredtem: (ez a photoshoppolt változat, kb annyi köze van a valósághoz mint Nicki Minajnak a fitneszhez)
Nóra, ha nem maradsz nyugton, a q életbe én nem tudom mit csinálok veled... vagyis kedves nejem ismét rossz néven vette, hogy a gyerek magyar vándort mutatott be a mi ágyunkon hajnali 4 tájban és hókon rúgta vagy letúrta. Nekem jó, mert mélyebben alszok mint a magyar életszínvonal vagy mint a Marianna árok alján csövező egysejtű, szóval boldogan hortyogok amúgy is felborzolt idegzetű feleségem legnagyobb örömére.
Ilyenkor féltő apa lévén gyorsan leszorítom a gyereket és magamhoz ölelem, ne üsse már anyját, mer annak rossz vége lesz. Egy darabig én is tűröm a magyar vándort amint végigrúgdos alhastól torokig, aztán szépen felnyalábolom a csajt és visszaviszem a szobájába.
Persze máskor fordítva van és én akarom agyonvágni a kölköt, mikor röhögve szalad el 10x a pénzemmel vagy a számítógép csavarjaival, ááááááh. Ilyenkor már néha tetlegességig is fajul a dolog, ami azért röhejes, mert lányom kipucsítja a seggét és közli: Apa, pegame! Üssé fater! - Na, jusztse ütlek te mazoista, mondom én, a szadista.
Hálistennek ma olvastam egy cikket, hogy nem feltétlenül vagyunk mi a legnagyobb szemetek akiket a föld a hátán hordott, de persze még volna hova fejlődni....
A cikk:
http://divany.hu/poronty/2015/01/12/a_jo_szulo_csak_elkepzeli_hanyfelekepp_tudna_megolni_a_gyereket/