Kriszta is megjött végre, most már hárman toljuk a szanatóriumi életet. Igen, Leányfalu a szanatórium, ahol csönd van, nincsenek hülyék, nincs zaj, gyakorlatilag csak kajára kell költened és mindened megvan.
Na aztán Kriszta rákapcsolt és körbe kellett járnunk a fél világot, hogy találkozzunk a családdal és a barátokkal, kollégákkal. Szóval a nyuginak lőttek.
Megtapasztaltuk a Fehérvári Strandot és le a kalappal. Szuper, olcsó, igényesen felújított, ellentétben a leányfalusi igencsak túlárazott és száz éve változatlan stranddal.
Pesten alig voltunk, csak az augusztus huszadikai tüzijátékra mentünk be.
Sajna a két hét szabijának már vége, hétfőtől még egy hét meló, aztán utána vissza Bcn-be.
Én meg maradok egyedül betonozni. De meg kell csinálni.
