Eltelt egy év.
Miért nem írtam? Nem tudom. Pedig annyi jó és szép nap volt és mindet meg kéne tartani legalább emlékezetben.
Próbálok visszagondolni pár dologra.
Elmentünk Thessalonikybe, nagyon klassz volt. Egy kis faluban laktunk, ami elég lepukkant volt, de az emberek normálisak és a kaja, hááát az isteni arrafelé. Mindenütt kóbormacskák, kóborkutyák, de ez csak hozzátett a varázshoz. Ez októberben volt.
Augusztusban Szlovákiába mentünk a Tátrába. Sátrazni, kempingezni. Az is jó volt, habár hülyék módjára beleittunk egy patakba utána Nóra egész éjjel hányt, én meg hazahoztam, mert csak könyebb otthon kikezelni. Szóval ez nem volt teljes siker.
Volt sok verseny. Nóra egyre ügyesebb, egyre több a barátja, egyre kevesebbet panaszkodik és szemmel láthatóan erősödik. Riszpekt a kiscsajnak és minden kolégájának.
A kettőnk közti viszony leginkább egy viharos hullámvasúti menetre emlékeztet, hol fent, hol lent, üvöltözés, kibékülés stb. Leginkább a telefon miatt. Megértem. Remélem egyszer ő is megérti hogy mindent szeretetből és jóakaratból csinál az ember.
Visszafordíthatatlanul növekszik és én meg visszafordíthatatlanul öregszek, ahogy ez az élet rendje. Olyan jó a régi képeket nézni, ahol még piciny kislányként szaladgált és nem harcoltunk állandóan.
Egy szónak is száz a vége csodás kis lény-lány és nagyon jó ember. És örülök, hogy része vagyok az életének és ő az enyémnek.
