Minimuki hatalmasat fejlődött. Akkora, hogy már alig fér el a pocakban. És ráadásul össze vissza mozog, rugdosódik. Bezzeg amikor én teszem oda a kezem, egyből elcsöndesedik és kacarászik magában, hogy jól átvertelek apu, hehe.
Ma viszont megvettük a babakocsiját. Már nézegettük párszor boltokban, hogy mik vannak, néhányat kecsesen magamra is borítottam, miközben próbáltam összecsukni vagy kinyitni őket. Mindig mondtam, hogy a fene érti, miért ilyen rohadt drágák. hát most már értem. Igazából a spéci mobiltelkóm kb egy fadarab összetettségét tekintve ahhoz a kocsihoz képest amit sikerült megvennünk. Három különböző feltét és millió gomb, huzogató bizbasz, patent, forgó nyeklő alkatrész stb. A csóka kb 15 percig mutogatta a különböző trükköket, amiket lehet csinálni vele. Ha akarom sportkocsi, ha akarom kamion. Ha berugok, majd kiabálhatom neki: Optimus, tudom, hogy te vagy az változz át!
Egyébként a mai vásárlás másik nagy előnye az volt, hogy olyan helyen jártunk, amihez képest a kis kecónk egy palota tengerre néző medencével. Tehát Raval (gyengébbek kedvéért az egyik legrégibb városrész és a legsatnyább közbiztonsággal rendelkező is), régi ház, 1m széles lépcsőház, 500 éves legalább az egész épület, bár ránézésre lehet több is. Villany nincs. botorkálsz felfele és reménykedsz, hogy nem laknak erre denevérek. A lakás kb 25 m2, iszonyat pici és zsúfolt. Az após a konyhában ki is töltötte a konyhát. A nő a szobában 2 gyerekkel, apuka meg a babakocsiból épít transzformert nekünk. Húúú, úgy jöttünk haza, hogy a mi kecónk a hilton...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése