2011. november 29., kedd

A kéz ami felemel

Eszembe jutott, milyen jó lehet, hogy egy nagy kéz felemel és vigyáz rád. Ez az érzés elvész, ahogy felnősz, illetve átalakul. Mire újra emelgetni fog valaki, azt már nem várod annyira, sőőt. 
Mióta megszületett a pici, sok emberben  azt látom, hogy ő is valakinek a gyereke, valaki csecsemője volt és ugyanúgy csodálták, mint mi a miénket. Fura a metrón mindenki helyébe csecsemőket képzelni, de egyben nagyon békés dolog is. 
Tegnap este csomót hülyéskedtünk vele, a fürdés már nagyon jól megy, semmi üvöltés, csak néz és csodálkozik. A törülközést már nem szereti annyira és etetéskor még mindig max 2 másodperced van a két cumisüveg közti cserére, egyébként megkezdődik a légvédelmi szirénázás.

2011. november 28., hétfő

azért üvölteni is tud.

Tegnap délután nagyon harcos napunk volt, Nóra egyfolytában visított, mint a kismalac. Egymásnak passzolgattuk, vagy inkább Kriszta vette el tőlem, gondolom attól tartva, hogy megkeresem rajta a mute gombot. Szegénykének gondjai vannak az outputtal, túl sok az input aztán meg jön a szenvedés. Hálistennek este 9 után elfáradt és elaludt. Az éjféli etetést lábujjhegyen végeztem, ő meg átaludta szerencsére. Fürdésről is szó volt, de nem mertük kockáztatni a drága csönd elvesztését.
Ma reggel aranyos volt, nézelődik, aluszkál, kicsiket kiabál, csak úgy, hogy tudassa, hogy ott van. Bementünk a városba és kértünk neki útlevelet. Negyedév és meg is lesz, hipphopp.

2011. november 22., kedd

mire alszik el a baba? na mire?

Hát arra, hogy

LÁLÁLÁLÁ LILA LIBA, LILA LIBA! és tényleg.

Úgy látom Krisztát erősen kimeríti a picivel egyedüllét. Együtt sokkal könyebb volt. Igazán nem értem miért nem jöhetek gyesre én is fél évre.
A fürdésbe is belejöttünk, nincs üvöltés, csak nagy csodálkozás. Ma épp arra gondoltam, hogy jövő nyáron már mehetünk a tengerpartra együtt. Juhúúúú!

2011. november 21., hétfő

Miért irigylem a gyerekem?

Elsősorban, mert az ő agyát még nem hínárosították el semmivel. Még tiszta a feje és csak úgy villognak a neuronok, kötődnek a kötések, minden új és csodás neki. Ez fantasztikus lehet.
Aztán persze ott van az étkezések tálalása. Sok étkezés a legjobb csomagolásban jön, a többi meg cumiban.
Nagyon sok szép dolog vár még ránk, sok kaland, sok felfedezés. Nagy móka lesz.

2011. november 19., szombat

A reggeli meglepetés (zöld)

Reggel hallom, hogy Nóra nagyon nyögdécsel, morog, mondom, csak megnézem mizu. Felveszem a kiságyból és ahogy a hóna alá nyúlok a háta közepén beleérek valami nedvesbe....
Megfordítom és csodák csodája, valahogy ősrobbanás lehetett a pelusban, mert az egész háta tiszta zöld lett. De sehol másutt. Na azonnal akcióba lépett a forma1 kerékcsere csapat, kád, fürdés, ruhacsere, hajmosás és 10 perc múlva finom illatos gyerekünk volt ismét.

2011. november 18., péntek

a vicces fejek nagymestere

Kislányunk fantasztikus arcokat tud vágni, egész repertoára van belőlük. Reggel begyakorolja az összeset, mi meg dőlünk a röhögéstől. Hangokból is van neki szép kis készlete, álmában és evés közben is tud morogni mint egy kis lényecske. Most éppen az új üvöltését gyakorolja, a hasfájós szirénát. Voltunk a dokinéninél is, mert volt egy húzós éjszakánk, aztán mondták, hogy kutya baja, csak most van a hasfájós korszakban, igyon teát, avagy infúziót, amit itt először hallunk, eddig csak a tej meg a táp volt műsoron. Egyébként rendes kislány, ma még a japán étteremben is kivárta amíg apja teletömi a pocakját és csak itthon kezdett patáliába.

2011. november 15., kedd

Jobb napok és a többi

Végre újra kezemben tarthatom kislányom, két hét mellőzés után. Nagyon hiányzott és a skype videón sokkal ducibbnak tűnt mint valójában.
Tegnap kis tündér volt, nagyjából, mert most már nappal nem alszik annyit és ezt a felszabadult időt kitölti üvöltözéssel jobb híjján. A szomszédok meg is jegyezték, hogy milyen jó kis tüdeje van, nem akartam mondani, hogy épp ők beszélnek, akik miatt rendszeresen mi nem tudunk aludni? De most bosszút áll Minimuki!
Ma viszont nagyon durva. Éjjel aludt, azóta meg fél óra etetés és 2 és fél üvöltés szakaszokra oszlik a nap. Kriszta elment orvoshoz, valószínűleg haza se jön, menedékjogot kér valakinél akinek nincs gyereke. Már mindent kipróbáltam a csökevényes repertoáromban, hogy értelmezzem az üvöltését:
- peluscsere, pipa
- ágyneműcsere, pipa
- cumi a szájba, pipa,
- ráadásul két etetés között extra kaja, amit simán benyomott. Volt is fél óra csönd.
De ennek most vége asszem ismét.
Pillanat....
Hát így megy ez. Azért szeretjük nagyon. Az volt a hiba, hogy a nénje ujját nem vágtuk le, mielőtt hazament, mert azzal szeretett a pici aludni. :)))))