És eljött a kézfetisizmus ideje. Minimuki vagy teljes erőből tömi befele a szájába a mancsát, vagy ügyeskedik vele egyre többet. Nézi a lógó játékokat aztán pofozza őket.
Tegnap hazamentem és láttam, hogy Kriszta kissé elfáradt, mivel a gyerek sokszor reklamált, maximális hangerővel. Erre legugolok hozzá a kis hintázós székéhez és elkezd vigyorogni ezerrel, mintha a legjobb napja lett volna és azt mesélné el. Nagy csibész a kiscsaj. Rádmosolyog, elolvadsz simán. Aztán este Krisztát elzavartam szocializálódni és leereszteni Laciékkal, én meg otthon maradtam. Hálistennek tök rendes volt, csak amikor enni kell, akkor jön a balhé, mert a tejtől mintha megfájdulna a hasa. De mire megjöttek, a gyerek már ágyban szundikált és én meg laza legyintéssel mondtam, hogy minden ok volt. Az éjféli etetés persze necces volt, az a 2 mp amíg kiveszed a szájából az egyik cumisüveget és berakod a másikat az elég arra, hogy egy kisebb hevimetál koncert hangszóróinak teljes hangerejével elkezdjen üvölteni. Azt ott állsz, mint akit épp rajtakaptak egy gyémántnyaklánccal a nyitott széf előtt talpig feketében, és azon töprengsz, hol lehet kikapcsolni a riasztót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése