2012. február 29., szerda

a reggelek

a legjobbak. Csak sajnos akkor mindig melozni kell menni. Amíg beteg voltam egy hetet, addig élvezhettem a reggeli műsorokat, a kiscsaj ilyenkor a legélénkebb, mosolyog, gagyarász, nagyon vidám. Aztán vagy visszaalszik anyukája mellett még egy picit, vagy nem. Kár, hogy minden más haszontalanságra kell az a drága idő és nem lehet otthon eltölteni együtt a reggeleket. Én nem leszek attól boldogabb, hogy a cég dübörög és a GDPnek erekciója van. Magasról teszek rá. Számomra ezek a reggelek fontosabbak bármi másnál.
Ma nagynehezen megkaptuk az ideiglenes útlevelet (eddig potom 150 eurónkba fáj), tehát már haza tudunk menni. Maximum nem tudunk visszajönni, hehe. Azt hiszem kissé stresszesek vagyunk az első babás utazástól, de majd belejövünk. Remélem a kiscsajnak jókedve lesz, vagy alszik egy nagyot és nem fog mindenkire megsemmisítő decibelcsapást mérni a repcsin.

2012. február 23., csütörtök

bölcsi? diccs, elfogyott....

Ezt is megértük, 5 év ittlét után találtam valamit ami nagyon nem tetszik. A 4 hónap gyes vagy baja materna lejáróban van, tehát Krisztának vissza kell menni a bányába. Ezért elmentünk felmérni a bölcsihelyzetet. Katasztrófa. 
Februárban közölték, hogy hely már nincs, majd szeptemberben és májusban lesznek a nyílt napok. Köhömm. Kedves kormány, hogy a fenébe várjátok el, hogy az anya visszamenjen melózni, ha nem vagytok képesek még megfelelő számú ovodát se biztosítani? Közben megy a sírás a munkanélküliségről, pedig hát volna igény ovónénire, felvigyázóra, mittomén minek őket. De ez egy hepi blog, szóval ezt még lehet hogy átrakom a hispániára. 

almapüréééé

Ezt is megértük. Nóra Lili már eszik is, nemcsak iszik. Biza. Pár napja kapja az alma és banánpürét. Ehhez persze leginkább egy űrhajós szkafanderbe kéne öltöztetni, amiből csak a feje látszik ki és a kezeit is le kéne kötözni, így talán lenne esély mosás nélkül megúszni a kajálást. Persze inkább mindenhová jut belőle, mert mozgatja a fejét, a kezét és a kanalat a kezével együtt veszi be a szájába. Nem szép látvány, de vicces.

2012. február 10., péntek

vigyoriság

Nóra Lili imádja ha hintáztatják. Kriszta a felhúzott lábára fekteti hasra és úgy lóbálja föl-le, én meg a kezemben szoktam hintáztatni, az eredmény mindig nagy röhögés. Először kitátja a száját aztán elkezd valami fura hangot hallatni mint egy kisegér amikor röhög. Most már olyan jól megnőtt a haja (ott ahol van neki), hogy lobog a szélben ilyenkor. Majd levideózzuk a hétvégén, mert ez nagyon vicces.

2012. február 7., kedd

fülbevaló megvan

Na kislányunk végre megkapta fülbevalóját. Én is szerettem volna ott lenni, de hétvégén nem lőnek be fülbevalót, óváj? Így persze Kriszta vitte el a kiscsajt és állítólag csak a berajzolásnál sírt aztán inkább valami patikus sráccal szemezett. Hát ilyen ez a kiccsaj.

2012. február 2., csütörtök

nehéz napok

Úgy érzem az első 2-3 hónap eléggé hawaii volt és most megjött a reality. Esténként Minimuki kiismerhetetlen, ha elfárad, ha éhes vagy bármi baja van, azonnali üvöltéssel jelzi. Nehéz etetni és tisztába tenni is, pedig ezen eddig mindig vigyorgott. Ötleteink kezdenek kimerülni, mert ha éhes azért üvölt, ha túl sokat evett, akkor meg azért.
Amikor alszik azért az még mindig tündéri. Reggel Kriszta már berakta az ágyba, mert már ő is majd elaludt a nagy etetésharcban. Ott elprünytögött kicsitt azt elaludt, mint egy lemerült R2D2.
Azért hozzáteszem, az esti játék mindig vicces, kárpótolja az embert az éjjeli zajártalomért.
Hab a tortán, hogy a csodás új lakásban a gázkazán beadta a kulcsot, melegvizet csinál, de nem fűt. Jeeee. Ma reggel 17 és 18 fokokat mutattak a hőmérők. A tulaj meg spórolósan és ráérősen próbálja megoldani a dolgot, bezzeg a havidíj beszedésekor nincs spórolás....
Na mindegy, a gyerek erős lesz és ellenálló és anyukája is. Majd este jégcsákánnyal lefejtem róla illetve róluk a feles jégtömböket. A hűtőt ki is húzhatom hehe.