miért nem írok

Le lettem szidva, hogy már nem is írok ide. Szeretnék, de rohannak a napok és még dolgozni is kell néha.
Nóra már jár szépen, megkapaszkodik ebben abban és megy tovább. A kisautót amire rá lehet ülni járókának használja, keresztben tolja maga előtt és úgy megy utána.
Már a 3. foga is jövöget, nyáladzik is mint egy bernáthegyi. Kaptam végre egy dorombot, hála Bözsééknek, így ezzel csitítom esténként, mikor balhézik. Ő meg néz rám, emmegmianyű tekintettel. A kezére már rácsukott egy szekrényajtót, kihúzgálja a fiókokat és kipakolja a körömlakkokat, szóval nőiesedik.
A bölcsiben az első hét békéje után rákezdett a reggeli bömbölésre, meghatóan megragadja a ruhámat, hogy ne hagyjam ott, de én kegyetlen vagyok...
Nagyanyjával nagyokat beszélget a mobilon, ráhajol a képernyőre és mondja a magáét jó hangosan és nyomatékosan.
Már Gerardéknál is voltunk vele, minden létező üvegfelületet összetapizott, a padlót beszórta morzsával, nagyon rendes vendég volt.

Első nap a bölcsiben

Eddig már háromszor volt Nóra beavatáson, de ma van az első nap, hogy reggeltől 5ig ott lesz. Én viszem reggelente, ami 25 perc gyaloglást jelent az oviig, utána 30percet a melóba. Jó kondiba leszek. A kiscsaj ari volt, reggel jó a hangulatja, nézelődött egész úton, én meg toltam fel a hegyre a kis makit. Adtam neki egy kekszet, de nem volt éhes mert csak összecsócsálta, és nem ette meg a felét se amíg odaértünk. Odaadtam az ovónéniknek, ő már rég a többieket bámulta, észre se vette, hogy már nem vagyok ott. Hüp, hüp bruhaha.
Na mindegy, keménynek kell lenni.
Kriszta meg megy érte 5kor. Szerintem átalussza a délutánt is simán. Biztos kimerül az élményekbe :).
Tegnap állatkertben volt nénjével és csináltak róla egy nagyon vicces képet.

3 lépés

Ma voltunk az oviban-bölcsiben. Nóra az egyetlen a csoportnak ebben a felében aki megáll a két lábán. Biztos a többiek kisebbek értsd fiatalabbak, bár ez a méret alapján nem látszik. Van egy Ismail, egy Pere, egy Hugo és Nóra. Már 3 lépést meg tud tenni és nagyon örül neki :). Egy órára ott kellett hagynom, mikor visszamentem az üveges ajtónál állt a kiscsaj, míg mindenki más a szoba közepén üldögélt és játszott az ovónénikkel. Ez a kis maki meg néz kifele, aztán meglát és vigyorog: Fater elég volt mára, húzzunk innen!

szűk a póló

Igen sokat röhögtem este. Fürdetés előtt vetkőztetem a lányom és a kis pólóját mindig ő szokta áthúzni a fején, mint Hulk, letépi magáról. Na de ma kissé szűk volt a pólón a nyakrész és a gyerek miközben húzta felfelé a saját arcát nyújtotta izomból. Ezen az se segített, hogy a póló beleakadt a szemöldökénél a fejébe és ahogy húzta úgy torzult a feje, azt úgy nézett ki, mint egy 90 fokkal elforgatott kínai. Nem adta fel, én meg pusztultam a röhögéstől...

így alszok én

Áll a lábán, stabilan

Nóra már tök jól fel tud állni üllésből és megáll a lábán fél percig mielőtt kecsesen lehuppan a popójára. Nagyon ügyes és élvezi is mert közbe vigyorog mint a tejbetök.
A hétvégén néztünk egy filmet a tornászcsajokról és fűtöttem az agyát, hogy hátha rákap :)). Ma reggel Kriszta behozta és ott kűzdött a plüsskígyójával az ágyon mint egy egyszemélyes Laokón csoport. Annyit vigyorog, hogy mindig feldobja az embert, én meg persze mindig elkések, mert ki a fene tud így időben elindulni.
Csütörtök péntek bölcsi beszoktatás. Hogy mennyire nem érdekli őket, hogy egyesek dolgoznak, mutatja, hogy nem 9re hanem 10.30ra kell vinni a gyereket, tehát nehogy csak egy-két órára kelljen elkéredzkedni, hanem lehetőleg a fél napodat lődd el, már ha egyáltalán elengednek.
Úgyhogy nemsokára én viszem reggelente fel a hegyre bringával, szépen meg fogok erősödni.