kis kékszemű

Végre meggyógyult a pici, már megint mehetünk a bölcsibe. Csak kicsit elszokott tőle, így kezdődik a reggeli üvöltős búcsúzás megint.
Most már annyira tud sétálni, hogy csak na, és hazafele csomót gyalogol a parkban. Tegnap épp otthon maradtam egy kis vesegörcs miatt és így legalább együtt hozhattuk el a bölcsiből. Amikor a lejtőn elesett, az kábé mint egy lassított felvétel, szépen leteszi a kezét, átfordul és utána ijedten néz, majd elkezd üvölteni. De már ügyesedik :)
Ja a két hülye szülő, ugye eddig mindig ment a balhé már fürdés közben, utána az öltözésnél méginkább és végül megkapta a cumisüveget aztán ment aludni. Egyszer kipróbáltuk, hogy mi van, ha együtt vacsizunk, és utána visszük fürdeni és utána megy aludni. Na ennyit az üvöltésről. Ki a hülye? Hát mink.

Darth Vader inda house

Szegény kiscsaj tele takonnyal, úgy lélegzik mint a jó öreg "i'm your father" Darth Vader egy 100 méteres síkfutás után. Éjjel néha üvöltve ébred és én nem tudom megvigasztalni, úgyhogy átadom anyjának, mielőtt még valami csúnyát tennék. Reggel aranyos, épp zuhanyzok, Kriszta is bent van a fürdőben, egyszer csak kopog az ajtón valaki és berúgja, annak rendje szerint, és ott áll a kis pici kezében egy pár cipővel és vigyorog ránk.
Már minden fiókot kikutat, elvileg megette az egyik fülhallgató dugómat is, hurrá.

a kis beteg

Nóra egy hete beteg szegényke, magas láz, taknyos, stb. Hálistennek, lassan javul a helyzet, most már estére nem ment fel a láza nagyon, és a hangulata sem olyan borzasztó. Volt pár kínos éjszakánk, amikor üvöltve ébred és az egész ház vele. A legnagyobb ellenség az orrszívó porszívó, amitől sikítófrászban tör ki és ketten kell lefogjuk és már biztos hogy öregkorunkban bedug minket az öregotthonba.

Egy éves szülinap és Miss Rambo túlélőtúra

Szombat az első szülinap. Az előtte lévő éjszakát horrorfilmbe illő sikolyokkal tette emlékezetessé a kiscsaj, minket a frász tört ki és ugráltunk fel alá mint a zavarodott bolhák.
Úgyhogy reggelre nem volt csúcson a hangulat. Aztán még romlott tovább is, de délutánra kisütött a nap az agyunkban, jöttek a sok vendégek, hoztak sok ajándékot, tök jól elvoltunk. A kiscsajnak is tetszett minden, szaladgált a kis rucijaival, meg Elmoval, meg a Kukaccal.
Aztán este mikor próbáltam tévét nézni, 9kor nekem lehúzták a redőnyt és végem volt.
Vasárnap elhatároztam-tuk, hogy kirándulni megyünk. Kolegáimtól kértem valami lightos kirándulást, így döntöttünk La Mola mellett. Hát a lightos az erős túlzás lett, a részleteket majd a másik blogon írom meg.
De túléltük, megjártuk, felcipeltük a kis makit a hegy tetejére és vissza is.
Nagyok voltunk, büszke vagyok magunkra. Ja kolegám közölte, hogy az útvonal amin mi mentünk, az atom nehéz, van egy sokkal könyebb is. Megöljem??

sugárhányás hejehó

Asszem Nóra először volt beteg mióta a kezdeti kiszáradáson túlestünk.
Szerdán este olyat rókázott szegényke, hogy még az ördögűzőbe is elment volna. Aztán még pár aprókát is megeresztett. Persze bölcsi lefújva, otthon diéta. Szerencsére pár nap alatt kiheverte. Aztán a nénje kezdte. Úgyhogy a hétvégi lagzinak lőttek, nagyon sajnáljuk :(. Persze Ryanair lefosztott minket, jókívánságaim az őseiknek.
Na de lényeg, gyerek jobban van.
Vasárnap délelőtt elhatároztuk, kimegyünk a Can Mercadera parkba, ahol a kisvonatok vannak vasárnaponként. KOCSIBA pattantunk és 5p alatt kiértünk. Jeeee. A kisvonatok hihetetlen jók. Az egész parkot átszövi a pálya, átmegy hidon, alagúton, az utasok a makettek tetején üldögélnek. A jegyeladók gondolom nyugdíjas vasutasok, a masiniszták meg iskolás srácok.
Aztán Andriséktól megkaptuk a babaülést a bringára, fel is raktam és hétfő óta azzal száguldunk a bölcsibe. Hah, száguldunk, hát felfele a hegyre inkább lihegek és töförgünk, de lefele aztán ezerrel :). Sokkal gyorsabb így az élet, 15p oda, 10 perc a bölcsiben aztán 15p a melóba.