2013. március 29., péntek

A kis beteg

Kedd óta lázas Nóri, úgyhogy otthon tölti idejét Krisztával. Tegnapra azt hittük jobban lesz már, ehelyett a szemei begyulladtak és úgy nézett ki mint egy húsvéti nyúl horror változata. Na akkor hívtuk az orvost. A doki bácsi azt mondta, hogy szépen ráment a takony a szemére, fülére, úgyhogy antibiotikum kúra következik. Jippíííí. 4 óránként be kell adni neki a lázcsillapítókat 8 óránként meg az antibiotikumot. Ez azt jelenti, hogy van egy hajnali 2ős kelés meg hajnali 6os. A 2ős az enyém, mert olyankor még lehet hogy amúgy is fent vagyok. Remélem gyorsan meggyógyul, mert ramatyul nézett ki szegényke. Viszont az étvágya mint az ipari darálóé. Ül Kriszta ölében, fejét félrefordítva nézi a tévét és közben tátog, hogy még kér enni. Vacsira megevett két tányér zöldséges husit. Zabagép...

2013. március 27., szerda

Anyjára ütött :)

Kriszta azt mesélte, hogy Nóra szét tudja válogatni a mosott ruhákat, aszerint, hogy melyik kié. Még egy év és porszívózni fog, utána meg majd rámszól, hogy rendetlen vagyok :))).

2013. március 19., kedd

Egyedül be a többiek közé...

Kislányom ma először magától ment be a terembe, nem kellett átadni az ovónéniknek, hanem szépen besétált, hátranézett, aztán ment mosolyogva játszani a többiekkel.
A múlt héten valamelyik kis majom beleharapott a kezébe egy jó nagyot, most szép foltos a karja. Persze nem mondták meg ki volt az, félnek a bosszúnktól :).
A hétvégén Gerardéknál voltunk, megnéztük a kis Gerardot. Nagyon aranyos kiscsávó, egész jól elvoltak Nórával, sőt még együtt is fürödtek.

2013. március 11., hétfő

Bővül a szókincs

Már nagyon akarja mondani a szavakat, mostanság a cicát gyakorolja elszántan meg a kutyát, bár a legjobban a Vau, vau, NO és az apa, anya, baba szavak mennek. Érdekes, hogy reggel még jobban tud artikulálni, estére már csak a szándék marad, de a szavak nem annyira hasonlítanak :).

2013. március 4., hétfő

Mennyi mindent le kéne írnom

Minden nap történik valami aranyos, amit le kéne írnom. Persze hetekig nem szánom rá magam, aztán elfelejtem a felét.
Szóval, voltunk otthon. Bemutató nagyiknak. Mindenki heppi. A kutya nem annyira. Egyrészt elmagyaráztuk neki, hogy bármilyen értékcsökkenés a gyerekben az ő azonnali és fájdalmas pusztulásához vezet, másrészt a gyerek, mintha tudná, hogy érinthetetlen, húzta, nyúzta, csípte ahol érte. Na jó, adott neki enni is, ha kérte, ha nem. Vitte neki szemenként és marokszámra a tápot és szétszórta a szőnyegen, a kanapén és mindenütt. Mindent összevetve Grizli rendesen viselkedett, megérdemli a Nobel békedíjat.
A táncolás egyre jobban megy, most már a csípőkitolás a fő szám, mintha Shakirát utánozná a kiscsaj, bár néha még felborul a nagy igyekezetben. Aztán van egy új figurája is, amit én úgy nevezek, a bedrogozott R2D2. Elkezdi rázni a fejét jobbra balra és vadul topog a lábával. Nagyon vicces.
A repülős utazások jóval fárasztóbbá váltak, most hogy már nem alussza át az utat, hanem próbál ismerkedni minden utassal, 2 órán keresztül.
Hát így. A kertben nagy kertészkedést csapott, túlméretezett kezeslábasában gyűjtötte a gallyakat.
Ja vettünk neki Gabi tejfog-krémet és imádja. Háromszor repetázik belőle minden fürdésnél.