Minden nap történik valami aranyos, amit le kéne írnom. Persze hetekig nem szánom rá magam, aztán elfelejtem a felét.
Szóval, voltunk otthon. Bemutató nagyiknak. Mindenki heppi. A kutya nem annyira. Egyrészt elmagyaráztuk neki, hogy bármilyen értékcsökkenés a gyerekben az ő azonnali és fájdalmas pusztulásához vezet, másrészt a gyerek, mintha tudná, hogy érinthetetlen, húzta, nyúzta, csípte ahol érte. Na jó, adott neki enni is, ha kérte, ha nem. Vitte neki szemenként és marokszámra a tápot és szétszórta a szőnyegen, a kanapén és mindenütt. Mindent összevetve Grizli rendesen viselkedett, megérdemli a Nobel békedíjat.
A táncolás egyre jobban megy, most már a csípőkitolás a fő szám, mintha Shakirát utánozná a kiscsaj, bár néha még felborul a nagy igyekezetben. Aztán van egy új figurája is, amit én úgy nevezek, a bedrogozott R2D2. Elkezdi rázni a fejét jobbra balra és vadul topog a lábával. Nagyon vicces.
A repülős utazások jóval fárasztóbbá váltak, most hogy már nem alussza át az utat, hanem próbál ismerkedni minden utassal, 2 órán keresztül.
Hát így. A kertben nagy kertészkedést csapott, túlméretezett kezeslábasában gyűjtötte a gallyakat.
Ja vettünk neki Gabi tejfog-krémet és imádja. Háromszor repetázik belőle minden fürdésnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése