Nórának mostanában jó sora van, itt van vele a Mama és a Nénje, akik a nap nagy részében szórakoztatják és lesik minden kívánságát. Nénje a szokásos népszerűségnek örvend, míg a Mamával vannak némi fenntartásai, ami legtöbbször a – Mama, no! – felkiáltásban és a Mama felé való ütemes legyintgetésben nyilvánul meg. Próbálgatja a bilire és wc-re ülést is, de a dolgokat legtöbbször még a lakás egyéb pontjaira sikerül elhelyezni, legkevésbé sem a bilibe ill. wc-be. A legjobban az tetszik neki, hogy nem kell pelenkát venni. Egyre bővül a repertoárja, 3 szavas tőmondatokban már egész jól kifejezi magát: pl az anya odaadta Nórának a szemüveget, azt már el tudja mondani: Memüeg Nóna Anya + bólogatás és mutogatás. A tengerben is egyre bátrabb, legújabban már nem akarja felvenni a beülőkés úszógumit, csak úgy a la natur gázol be a vízbe, majd amikor jön a hullám sikítva-röhögcsélve kimenekül, és ezt ismételi kb. 500x....viszont így az esti alvással sincsenek problémák, kábé úgy borul be az ágyba, mint egy zsák krumpli. Nénjének hála már új barátnője is van, egy felfújhatós Dóra, a felfedező személyében, amit-bocsánat, akit-  a kínai bolt ajtajába függesztve látott meg, és minden egyes alkalommal amikor elmentünk a bolt mellett az egész utca tudtára adta, hogy Dója,Dója....evidens, hogy meg kellett venni. Azóta az élet szép: Dója jön velünk mindenhová mind az 52 centijével, kiskocsiban, hónunk alatt, fürdőkádba szuszakolva.....minden bizonnyal Dója szeretne majd Magyarországra is ellátogatni, még szerencse, hogy le lehet ereszteni, ezért viszonylag könnyen szállítható. Más kérdés, hogy mennyire bírja Grizzlyke fogazatát és mi lesz, ha beüt a katasztrófa és kilyukad a barátnő. Az otthoni kalandokról majd később számolunk be....

(Ez Kriszta első bejegyzése a blogon, tapsoljuk meg, kedves olvasóink.)