A hétvégén nénjének és Krisztának az a nagyszerű ötlete támadt, hogy átteszik gyakorlatba csodás elméletüket miszerint itt az ideje hogy a gyerek nem a rácsoságyban aludjon. Én tiltakoztam már előtte is, ezért most meg se kérdeztek. Mert egyenjogúság van, de a nők nyernek.
Még csak nem is azt csinálták, amit már felvetettek, hogy a gyerök átmegy a nagy ágyra amire vettünk oldalsó felcsukható védőkeretet, neeeeem. Leszedték a rácsoságy oldalát. Az első éjjel, amikor nénje is nálunk aludt, nem is volt semmi gond. A kis álszent szépen átaludta az éjszakát. Bezzeg vasárnap, amikor már csak leharcolt szülei voltak a lakásban a gyerek a lefekvés után elkezdett kicsoszogni a hálózsákjában a hálószobából a nappali fele. Ahogy négykézláb igyekszik végig az előszobán, fejét lógatva, leginkább egy zombikutyára hasonlít a kis cukorfej. Szóval jó poén volt, visszarakjuk. Aztán megint, megint és megint. A poén már gyengül, az idegrendszerem is. Hajnali kettőkor már igen csúnyákat mondtam és mivel Kriszta is felkelt, én durcásan berobogtam és bealudtam. Reggel a gyerek természetesen a nagyágyban volt.
Szép idők jönnek, mondhatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése