Itt a Szent Iván alias San Juan az nagy ünnep, ennek megfelelően több helyen is állítottak fel mini-búcsúkat, mindenféle zajos körhintákkal, kisautókkal és gagyiárusokkal, ahogy egy rendes búcsúban illik. Így vasárnap délután kilátogattunk az egyik közeli búcsúba, hogy Nóra találkozhasson a Mickey egérrel, akit előző nap láttunk arra császkálni, mivelhogy ez az új kedvenc. Szóval kiértünk, a Nóra már gyanúsan figyelte a sok színes sátrat, meg a mindenhonnan üvöltő zenét, aztán meglátott egy nagy műanyag cumiba csomagolt cukorkát, amit persze rögtön meg kellett vegyünk neki, hiába mondtuk hogy máshol még lesznek más dolgok….beült a mini-dodzsembe, de kiderült, hogy csak 4+ lehet használni, úgyhogy sikerült rábeszélnünk, hogy kiszálljon, aztán elmentünk megnézi, hogy előjött-e már Mickey egér, de amikor odaértünk a Walt Disney-s mesevasúthoz a Nóra sikítófrászt kapott és haza akart menni. Szóval gyorsan arrébb mentünk, kapott egy lufit és befizettük inkább egy labdás-csúszdás mászóházba, ott legalább jól érezte magát, aztán kinézte, hogy a szomszédban van egy körhinta, kis autókkal és vonatokkal, és csodák csodája beült oda is, és nem üvöltött, amikor elindult vele a kocsi, sőt még mosolygott is és integetett. Aztán mire végzett már annyira megtetszett neki, hogy nem akart kiszállni, úgyhogy gyorsan be kellett dobni, hogy megérkezett Mickey egér, és erre a varázsszóra végül otthagyta a kiskocsit, és mentünk Mickey egérhez, akivel kezet fogott és még vagy fél óráig szájtátva bámulta, ahogy táncolt a a mesevasút előtt. Aztán észrevettük Minnie egeret is, aki igazából egy hapsi volt és a közös protokoll-fotó után Pétertől kért pénzt piára. JJJ Mi meg mint a jó palimadarak adtunk, aztán utána még gyorsan kellett vennünk egy világítós, buborék-pisztolyt egy cigányasszonytól, amivel aztán Nóra telebuborékolta az egész búcsút. Így jól lehetett követni, merre járunk a tömegben: ahol az emberek hirtelen elkezdtek maguk előtt legyezni, na ott voltunk mi. J A gyerek meg nagy koncentrálva lépegetett a kis ujjacskáit folyamatosan a ravaszon tartva, így kábé 10 perc leforgása alatt az összes lötyit kilőtte a pisztolyból… Viszont legalább jó élményekkel tért haza, egész este emlegette, hogy pacsizott a Mickey egérrel.
És már ilyen mondatokat tud alkotni: Nóra akar csokoládét. Pisilni kell. Nóra megijedtem. Nóra megettem. Anya no pega la Apucika (Anya ne üsd Apucikát!). J J J (Ha valaki még nem tudná ugyanis Pétert rendszeresen verem itthon. J). A hízelgést is mesterfokra fejlesztette, mert miután rámszólt, hogy ne üssem az apját, felhúzta a kis orrocskáját, széles mosolyra húzta a száját és egy nagy Apaaaaa felkiáltással odamászott Apukája ölébe és kismajomként, kézzel-lábbal átfonta és puszilgatni kezdte. Péter meg csak úgy olvadt el a nagy szeretettől.
Szombaton a tengerparton is voltunk, ahol már nagyon nyűgös volt, de a kis felfújható medencének úgy örült, hogy alig bírta abbahagyni a mű-röhögést, és ki-be mászkált belőle, így állandó ingajáratban voltam a kisvödörrel, hogy hozzam a tengerből az utánpótlás vizet. A viragos vászonkalapom is nagyon tetszett neki, abban ugrált és próbált a nagy karima alól kilátni, úgy nézett ki, mint egy nagyranőtt virág. Aztán végül sikerült rábeszélni, hogy aludjon, és akkor kezdődött a pihentető része számunkra tengerpartnak, még aludtam is egy kicsit, meg voltunk szupernénjével a chiringuitoban jeges kávét szürcsölni. Aztán kiscsaj annyira belejött az alvásba, hogy fél 7kor már úgy kellett felébreszteni, de az elemei jól feltöltődtek, mert aztán indult a mókuskerék és egészen este fél 11-ig bírta. J Gyakran irigykedem rá, szerintem az energiája felével már egész napra jól lennék…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése