A múlt héten Nóra volt csoporttársával és annak szüleivel felmentünk Garrafnál a Budhista templomhoz. Minden szép és jó, csak az idegenvezető néni úgy döntött, hogy szép hosszan ecsetel mindent, ami két 3 éves gyerek mellett elég súlyos hiba. Életem egyik legkínosabb másfél órája volt, amíg próbáltam a lányomat fegyelmezni hogy a néni hosszasan ecsetelhesse a szobrokat és a főpapokat. Még a kertben Nóra és a kiscsávó hangyákat taposott, ami nagyszerű időtöltésnek tűnik, bármit is mondok ellene. Aztán Nóra odafordul a spanyok anyukához, hosszasan ecseteli a szituációt széles gesztusokkal majd ezzel fejezi be: y las hormigas no funcionan, vagyis a hangyák nem működnek - mivel elpusztultak a nyomorultak.
A suli-ovi és a szülők viszonyát így jellemezhetném:
- az általuk kiadott naptár szerint 25-e szünet, erre mi átrendezzük az életünket, hogy otthon lehessünk és kiderül, hogy mégse szünet, majd inkább júni 1-e lesz a szünet, de erről nem tudtak nekünk szólni....
-Az ovi és a szülők párbeszéde kb így hangzana, ha lenne: Ti 9re mentek melózni, ezért mi 9kor nyitunk. Ha nem tetszik, fizess extrát. Ti 6ig melóztok, de mi 4.30kor bezárunk. Ha nem tetszik, fizess extrát. Jó párszor szünetet tartunk, mindig hosszabbat mint a normális emberek, ha nem tetszik, AKKOR IS. A tanévet szeptember közepén kezdjük, ha nem tetszik, fizess extrát a táborért.
Szóval felhőtlen a viszonyunk. Ja igen, Minden irat csak katalánul van, ha nem tetszik, AKKOR IS.
Lényeg a lényeg, csütörtökön volt egy kis bemutató, hogy mit tanultak a gyerekek a különórákon, amin eleinte Nóra természetesen nem akart résztvenni, kis pityorgás, könyörgés, de szigorúak voltunk és már ment is táncolni a többiekkel. Mi meg büszkén videóztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése