Reggel kifordultam magamból. Elnézést. Bocsánat.
Kikészít a kis makranc. Persze hülye vagyok, hagytam volna rá. De nem. Belemész a vitába aztán mindenképp nyerned kell, mert egyébként egy 4 éves rakott két vállra ami égés...
Anyja felöltöztette nadrágba. Cicanadrágba. Mert hideg van. OK.
Amíg a fogamat mosom, a gyerek szépen átöltözik harisnyába. Nnnna így kezdődött a világháború is. Bár ott nem tudom ki viselte a harisnyát.
Mondom neki, nem harisnya, nadrág. És zokni. Erre sírás. Meg ellenállás. NEM.
Ment a huzavona egy darabig, előhoztam az összes fenyegetésemet és minddel csődöt vallottam. Már télapó se hatja meg, mert úgyis tudja, hogy balek szüleitől mindig kap ajándékot, mert szeretjük nagyon. A végén közöltem, hogy felaprítom a harisnyáját. Akkor levette a harisnyát és közölte, hogy így megy, mert így se látszik ki a culito-ja. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Ekkor már bőven el voltam késve, agyam borul, vörös köd lejön, üvöltés indul.
A végén nekem kellett átöltöztetnem, mert nem volt más megoldás. Erre még a zokniját is elvesztettük, és nem találtam csak rózsaszínt a fekete nacijához. Nnna ismét világ vége. Hogy a Nóra nem szép. És??? Mondom, kit érdekel. Az a fontos, hogy jó kislány legyen, nem az hogy szép. Persze hazudok, a mai világban csak az számít, hogy nézel ki, nem az, hogy milyen ember vagy.
Szóval hálistennek a fekete csizma kitakarja a rózsaszín zoknit, tehát gondoltam ez meg van oldva. Jó nagy késéssel el is indultunk, aztán a lépcsőházban bocsánatot kértem tőle, hogy kiabáltam. Aztán adott egy puszit és remélem OK vagyunk.
Erre bejövök a melóba, beszélek az olasz koleganőmmel és közli, hogy ő azért ment el otthonról, mert az apja túl szigorú volt.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése