Szégyen és gyalázat, hogy az ember annak örül aminek a gyerekek nem. De sajna ez a mostani világ, ahol csak az számít, hogy dolgozz és teljesíts, nem engedi hogy élvezd a nyarat a gyereke-i-ddel. Arról nem beszélve, hogy itt a 3 hónap szünidő azért igen killer. Akinek nincs kéznél a nagyszülő, az fizeti a Casal-t (nyári napközi tábor) és annak is vége július végén, tehát augusztusban felakaszthatod magad, vagy kilépsz a munkahelyről, vagy elcseszed a szabidat arra, hogy a gyerekre vigyázol. Szerencsére a Zanyós itt volt és segített nekünk, de azért így is fizettünk 4 hét casalt, mert 3 hónapot nem lehet betakarni. Lehetetlen.
A gyerek közben valahogy 5 éves tinédzserré vált, szemtelen, visszabeszélős és úgy összességében nagy kihívás. De azért imádjuk és szeretjük és majd belejövünk ebbe is. Az úszás nagyon megy neki, nem fél, már együtt merülgetünk a tengerbe szemüveggel és nézzük a halackákat :). Erős is lett, jó a testfelépítése, úgyhogy szerencsénk van vele.
Nemsokára jön a szülinapja... és egyre nő. És egyre nehezebb lesz a katalán oktatásban segíteni neki.
Nagy felelőség ez az egész gyerek dolog. Merre irányítsuk, mit szerettessünk meg vele? Mit mutassunk meg neki és mikor? Még nem telózhat és nem tabletezhet, nem akarjuk hogy rákattanjon teljesen. Majd apránként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése