Zoo és a Reyek

Egész napos program a gyerekkel, áldás és átok. Egyrészt tök jó vele lenni, meg olyasmit csinálni ami neki is tetszik, másrészt, nem kicsit fárasztó, lejárod a lábad, próbálsz nem elfáradni, szórakoztató maradni, de az igazság az, hogy 3-4 óra mászkálás után már igencsak fáradsz és elkezdesz töprengeni, hogy ennyire megöregedtél-e vagy mi a nyű. Tegyük hozzá a gyerek is kikészült a nap végére, mert másnap 10ig aludt, ami nálunk igen ritkaság, szóval büszke lehetek magamra.

Szóval menjünk az állatkertbe, úgyse voltunk még mi ketten, csak anyával meg nénjével stb. Ok. Végignéztünk minden állatot, elmeséltem neki mindent ami eszembe jutott róluk, úgy tűnik érdekli is a téma, aminek örülök. Ettünk, ittunk, mulattunk. Nóra jókat játszott a pávákkal amik szerteszét sétálnak az állatkertben, persze ha szaladtak felé a kekszért, jött a sikítozás és menekülés.

Még ő is fotózott párat, talán ő az egyetlen gyerek akit a saját kis kamerájával látok, mert gondolom ma már egyszerűbb egy mobilt nyomni a kezébe, mint venni neki egy régebbi kis kamerát, de neki ez is tetszik, én meg reménykedek, hogy hátha egyszer ebben az irányban is elindul. Én megyek a nagy dög kamerával ő meg jön a picivel. Persze a végén, mindkettő az én nyakamon marad de sebaj.
Szóval a Zoo jó fényképezőgép tesztelésre is, és a gyerek is élvezi, szóval win win. Sikerült is több száz fotót kattingatni, majd kiválogatom őket.

Estig kipusztultunk, aztán még a Cabalgata is volt, ami a 3 királyok felvonulása, de azt már átadtam a család hölgytagjainak a feladatot. Az amazonon megrendelt ajándék cseszett megérkezni habár még a dec 24-i karácsonyra rendeltük, sebaaaaj.