Lassan véget ér az iskolaév és vele az úszótanfolyam is.
Befizettem a gyereket nyári intenzív úszásra, egy hónap, heti 4x megyünk. Befizettem magamat is, addig kondizok vagy uszogatok, rámfér. Mivel megjött a meleghullám vagy inkább forrrósághullám, és a suli már 3kor bezár, gyorsan elmegyünk délután még egy órát lubickolni. Az első napon Nóra nagy büszkén azt mondja majd megmutatja mit tud. Ok, gondoltam. A nagymedencébe akar menni, 2-2.5 méter mély, megkérdem az uszimestert, velem bejöhet. Ok. Bemegyünk, a gyerek átúszik 3-4 elválasztókötél alatt, amitől már lehidaltam, és utána elkezdünk uszikálni. Tök lelkes, hiper boldog, 4 hosszot simán leúszott az 50 méteres medencében. Na jó ott voltam mellette végig, néha megkapaszkodott, de mindezt magától. Hát a medence aljáról kellett a leszakadt államat összeszedni. Aztán utána még levezetésnek ugrált a vízbe, akkora hasasokat hogy fájt nézni, de ő boldog volt...
Én is. Meg is köszöntem ma az tanítójának az usziban. Megszünt benne a félelem, a medencében szuper biztonságban érzi magát, a tengerben persze kicsit parázik, de az természetes. Váááá nagyon jó volt látni. Ja aztán még háton is uszogatott kicsit, csak hogy lássam kivel van dolgom. Hihetetlen.
új kincsei a Garfieldből:
- Ez is csak egy múló hóbort!
- Amatőr.
Köszönjük Garfield :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése