Március 10 óta itthon ülünk bezárva.
Nem könnyű, de legalább kurva nehéz. Legalábbis a gyerekkel. Elvileg van virtuális oktatás, ami abból áll hogy napi 1 órát nézheti a TVt és ráömlesztenek egy csomó mindent teljesen kaotikus és random módon, nem kérdeznek vissza semmit, szóval kb egy kalap sz@rt se ér.
Mondom a mai menűt: voltak bolygók, naprendszer, a Föld szférái, aztán Egyiptom, középkor, Napóleon, Marco Polo, Kolombusz, V. Henrik, vallások, stb stb. Ebből a gyerek nem emlékszik semmire. Köszönjük.
Emellett mi próbálunk valamit tanulni, matek, spanyol, magyar, katalán stb. Mindez kurva sok üvöltözés és veszekedés árán. A gyerek a lógás és a szemtelenség nagymestere, én meg a türelemé haha...
Azért vannak jó pillanatok is és az is siker hogy még nem folytottuk meg egymást itt a lakásban.
Egyik éjjel nem tudott aludni és én se, feküdtünk a kanapén és felidéztük a tavalyi nyár összes jó dolgát és hálistennek volt sok. Csillagnézés a kertből, főzés kint, strand, Duna, barátok, kutya, macska stb.
Az ember mindig arra gondol hogy még mi hiányzik az életéből, aztán egyszer csak ráébred, hogy a legjobb részek már elmúltak, abból kell válogatni. Meg hogy amit készpénznek vettünk, az mind ajándék volt, és mindet elveszíthetjük egy perc alatt.
Rohadt karantén nagyon filozófikussá tesz.
2020. április 14., kedd
2020. február 28., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)