Karantén

Március 10 óta itthon ülünk bezárva.
Nem könnyű, de legalább kurva nehéz. Legalábbis a gyerekkel. Elvileg van virtuális oktatás, ami abból áll hogy napi 1 órát nézheti a TVt és ráömlesztenek egy csomó mindent teljesen kaotikus és random módon, nem kérdeznek vissza semmit, szóval kb egy kalap sz@rt se ér.
Mondom a mai menűt: voltak bolygók, naprendszer, a Föld szférái, aztán Egyiptom, középkor, Napóleon, Marco Polo, Kolombusz, V. Henrik, vallások, stb stb. Ebből a gyerek nem emlékszik semmire. Köszönjük.
Emellett mi próbálunk valamit tanulni, matek, spanyol, magyar, katalán stb. Mindez kurva sok üvöltözés és veszekedés árán. A gyerek a lógás és a szemtelenség nagymestere, én meg a türelemé haha...
Azért vannak jó pillanatok is és az is siker hogy még nem folytottuk meg egymást itt a lakásban.
Egyik éjjel nem tudott aludni és én se, feküdtünk a kanapén és felidéztük a tavalyi nyár összes jó dolgát és hálistennek volt sok. Csillagnézés a kertből, főzés kint, strand, Duna, barátok, kutya, macska stb.
Az ember mindig arra gondol hogy még mi hiányzik az életéből, aztán egyszer csak ráébred, hogy a legjobb részek már elmúltak, abból kell válogatni. Meg hogy amit készpénznek vettünk, az mind ajándék volt, és mindet elveszíthetjük egy perc alatt.
Rohadt karantén nagyon filozófikussá tesz.