a magyar turné

Megjött a barbacsalád, barbapapa, barbamama meg a kis Nóra Lili. Átrepültük európát illetve egy részét. Gond nélkül. Ne csak szidjam a Wiccairt, most rendesek voltak, előzékenyek stb. A gyerek is rendes volt, aludt és evett végig. Egy álom. Persze az útlevél nem készült el időben, persze mi vagyunk a hibásak, mert ők mondták, hogy 4 hónap lesz, de mi nem hittük el, hogy lehett ennyit szarozni, pedig igen. De itt is hozzáteszem, mire hazaértünk az útlevél már ott várt pesten az okmányirodában minket. Ismét köszi mindenkinek.
Ja a fejőgépnek is elveszett valami alkatrésze, és hiába néztünk csúnyán a kutyára nem vallott... De ezt is küldtek nekünk gariban, ingyen, nagyon köszi. Nem is említve Klárit aki este 8kor vasárnap kinyitotta a patikát, hogy megmentse az életünket. Hát csupa rendes emberek vannak, na.
Aztán tábortvertünk Leányfalván, sétáltunk, körbehordoztuk a gyereket mint a véres kardot, ahogy Kriszta szokta mondani és jól bírta. Persze bosszúból néha 4kor felkel és üvölt, de hát ez szíve joga.

Néha elvittük sétálni az új kengurujában, amiben seperc bealszik. Aztán irány Fehérvár, ott keresztelő és papi szülinap együtt. teljes sikerrel. Megint 4kor kelés persze. Már csak 2 hivatalos jelenésünk van, aztán irány vissza és hátha pihenni is tudunk majd, sőt ott lesz Szupernénje is, aki minden gondot levesz a vállunkról és az életünk innentől hawaii leszen :))))))