Mostanság az izgi dolgok akkor történnek, mikor nem vagyok otthon. Természetesen.
Pölö Kriszta tisztába rakta éppen Nórát a komód tetején, ahol szoktuk és közben lehajolt kinyitni az alsó fiókot, fél kezével támasztva a picit. Mindez nem akadályozta meg a kiccsajt, hogy egy csavart szaltóval lekűzdje magát a komódról és nagy meglepődve a fiókban landoljon. Annyira meglepődött, hogy még üvölteni is elfelejtett.
Már simán a hasára fordul és néha úgy is marad, csöndben nézelődik. Aztán visszafordul a hátára, legurul a szőnyegről, beveri a fejét és indul a sziréna. Megtanult nagyokat csípni és karmolni is, a szőrt letépi a karomról, igen szórakoztató.
Úgy tűnik, hogy az éjjeli felkelős üvöltős szokását állandósítja, ma is 5kor pattantunk, próbáltuk csitítani, de kábé mintha Hulkot akarnád megnyugtatni egy plüssnyuszival. Egyetlen megoldás van, ami mindig bejön, KAJAAAAAA! Villámgyorsan elkészítjük a tápot és már tömi is befele. Aztán bealszik. És reggel kedvesen mosolyog. Na ti hülyék felfogtátok már, hogy éjjel megéhezek kis nasira?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése