7.30 kelés. Nincs késlekedés. Gyerek már kezdi bejáratni a hangszálait. Elkövettem a hibát, hogy bementem hozzá. Utána már fel kell venni, és ha felvetted, többé nem szabadulsz. Ha megpróbálod lerakni sziréna. Na de egy kézzel nem lehet tápot keverni. Lerak, üvölt, felvesz. Vizet forral, lerak, üvölt, anyázik, bevisz szobába, lerak, üvölt, hátraveri magát, otthagy, motyog vmi csúnyát. Táp kész. Nénje már felébredt és kijött. A gyerek beszart. Nem kicsit. Nem bekakilt, nem. Beszart. Mély levegő, levetkőztetné, de ahogy a hátára kerül, üvölt, birkózik, felül. Anyád. Lebirkóz, hátára fektet, üvölt, lefog, levetkőztet, pelust kibont, elborzad, öklendezik, mély levegő, tisztít, cserél, kivisz lemosni, bevisz, felöltöztet. Közben nénje megeteti. Addig én is felöltöz, vissza, gyerek kész, pelusos szemetest kiürít, öklendez, mély levegő, úristen mit vétettem, fúú borzasztó. Aztán gyerek ölbe, táska vállra és irány a kocsi. A kocsiban megnyugvás, béke, Charlie Winston.
Bölcsi, parkolás, gyerek ki, bölcsibe be, levetkőztet, közben monitoroz hogy mekkora balhé lesz. Gyereket átad ovónéninek, bruhuhúúúú, pápáááá, gyorsan elhúz és megy melóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése