Már biztos sokszor idéztem Andrást, miszerint "aki azt mondja hogy még sose gondolt arra, hogy átrugdossa a gyermekét a szoba egyik sarkából a másikba, az hazudik".
Hát azt hiszem nálam ez a határ már párszor eljött, hálistennek, megmaradtam a mentális átrugdosásnál és a verbális cifrázásnál.
A múlt éjjel, már Krisztánál is eljött a határ, legalábbis a verbális kifejezés erősen és kocsmai irányban módosult szókincse erre utalt. Amikor hajnali 3kor vérfagyasztó üvöltésre ébredsz és ez órákon át nem változik, az meglátszik az ember szókincsén. Én szépen tovább lapítottam az ágyban, mert ha én is kimegyek nem biztos hogy javul a helyzet, sőt. Ilyenkor egymást is elkezdik a szülők kostólgatni és a vége egy szép nagy összcsaládi duzzogás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése