Ma reggel aranyos volt Nóra, egész addig míg ki nem léptünk a kapun. Ott én balra akartam menni amerre a kocsi van, ő meg jobbra és mikor ezt nem engedtem ledobta magát a földre. Hurrá. Felnyalábolom a kis majmot, és cipelem a kocsihoz. Aztán a kocsiban ismét normális volt, utána a bölcsiben is egészen addig a pontig, amíg be kellett volna mennie a közös kis terembe ahol vannak 9ig. Na itt jött az üvöltés, sírás, amit csak el lehet képzelni. Hiába beszélgettem vele, semmi. Aztán az ovónő lefejtette a nyakamból mint egy tépőzáras plüssmajmot, de ez a maki csak sírt és üvölt hogy apaaaaa. Na nekem is pont ez hiányzott ma reggelre, szuper szar közérzettel mentem a melóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése