Kislányunk nagyszerű politikus már most. Reggelente felajánlja a választás lehetőségét számomra (életképtelen félzombi), hogy vagy éktelen balhét csap és a vinnyogásával lesz tele a ház és a fejem, vagy nézhet egy Dórát. Amúgy sem túl erős akaratom ilyenkom hamvába dől és már nyúlok is a távkapcsolóért. És akkor 15 perc csönd....
Esténként ugyanez a műsor egy kis kínai piacos alkudozással fűszerezve.
- Gyere Nóra, nézhetsz egy Dórát! De csak EGYET!
- Dóra! Vúúúú, vááá..... Kettő?
- Nem kettő! EGY!
- Dóra, kettőő, egy Dóóóraaaaa! ..... Pocoyo?
- .......? (ide tetszes szerint beilleszthetők az Asterixből ismert halálfejes hieroglifák)
Reggelente a bölcsi fele már eltölt a rettegés, hogy mekkora balhé lesz. Már azért imádkozom csöndben a kocsiban, hogy bent legyen Xavi, az egyetlen csóka az egész bölcsiben, és Nóra nagy szerelme (ehh de útálom ezt a szót a lányommal kapcsolatban, kezdek el Vaderesedni).
Szóval ha Xavi bent van, akkor megúszom a reggeli sírást, üvöltést, és a nyakamba csimpaszkodást, mert Nóra odarohan Xavihoz, addig én taktikásan elzárom a termet eltorlaszoló szekrénykével a kiutat és elmenekülök. Hát így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése