Ms Houdini és a klónozott Lalalé

A karácsony jól telt, eltekintve attól, hogy egy páncélszekrény ül a gyomromban 2 napja és a kaja gondolatától is rosszul vagyok, pedig nem is ettünk sokat. Na jó, annyira sokat.
Nehéz volt megállni, hogy ne vegyünk meg mindent Nórának amit meg tudunk venni, mert van csomó jópofa játék és hú ennek is örülne, annak is örülne stb.
Végül Dórás sátrat kapott és hozzá 100 db labdát (ERROR!) meg pecsételő készletet (ERROR!) és olyan könyvet amihez jár egy letörölhető filctoll (ERROR!) és nénjétől egy Lalalé mark II-t ami még puha és tiszta és szép rózsaszín és működik a harangocskája is a pocakjában, ellentétben Lalalé mark I-gyel aki szürke, koszhadt, és már rég nem csilingel. Lalalé I akkor is szeretve van, de most már minimum 2 db nyúllal szaladgál mindenhova kislányunk, esetenként ezt kibővíti a Kockás Fülüvel és Lalalé mark III-mal (aki kicsi és lila) ja meg a koala macival, ilyenkor úgy néz ki mint akit megtámadott egy falka megvadult plüssállat.
Az (ERROR!) felirattal ellátott ajándékokról gyorsan kiderült hogy rengeteg munkát és testmozgást biztosítanak nekünk lásd labdák amit napjában 20x kell összeszedni mindenhonnan, vagy takaríthatunk utána pl filc és pecsét ami a könyvről ugyan letörölhető de a falfelületekről kevésbé...

Mivel Nóra most már sokat nézi Pepa Piget is a tévében, eltanulta George pigtől a dinós rémisztgetést, amin nagyon jókat röhögünk. Kinyújtja a két karját és fel le hadonászik velük, miközben fenyegetően morog Váááááá hanggal. Néha még be is rogyaszt térdben, hogy nagyobb legyen a hatás. Egy ilyen előadás feldobja az ember egész napját.

Tegnap este Kriszta lefektette, majd éjfél körül bement hozzá, és csodák csodája a gyerek pucéron feküdt az ágyon, csak a pelust hagyta magán, levette a kezeslábas pizsijét és levette a jó vastag hálózsákot is, ami patentos és cipzáros is. Igen meglepődtünk és elhatároztuk hogy mától odaláncoljuk rá a ruháit.

Nóra szótár és elektromos redőny, de mostmár tényleg…. (Kriszta)

Szóval Péter az elektromos redőnynél maradt el a történetben….mostanában sokat röhögünk Nórán, akinek új szórakozása az elektromos redőny fel- le húzogatása. Reggel, mikor felébred, felhúzza magának a redőnyt, majd a függönyt elhúzva átnéz a szobájára merőlegesen eső konyhába, ahol álmos anyukája éppen a kávét rakja fel a tűzhelyre, aztán csak átkiabál, hogy: -Hola anya! – mi meg röhögünk, mert nagyon vicces, ahogy hirtelen megjelenik az ablakban a kis kócos feje….Bár leginkább csak én röhögök, mert az apukája általában ilyenkor még épp a másik oldalára fordul a hálószobában, így maximum a délutáni szieszták alatt megismétlődő eseményeknek lehet szemtanúja.

Mielőtt elfelejtődik, meg kell örökíteni az utókornak a jelenleg aktuális Nóra-Magyar szótárt is, amelynek tartalma még némileg szerény, de annál szórakoztatóbb:

Tájitó – Távirányító

Burikátá – Buborék

Kelloló – Gyerekdalok

Szauro – Dinoszaurusz

Kekakigg – Pepa Pig (rajzfilmfigura)

Kennyenye – Kenyeret

extended edition:
Teee - tessek
Gyig-gyug- dinó

A legviccesebb a mondatalkotása, mert halandzsául már folyékonyan beszél, és az értekezései végére mindig beilleszt egy-két mások által is értelmezhető szót. Az ilyen mondatai kábé így hangzanak: hlbulbheluul luu, anya. Blllblllublle blleblu kutya. Hábillleblbleblu ble nénje…. J J

Aztán néha előrukkol egészen meghökkentő dolgokkal, amelyeket a Dóra, a felfedező c. rajzfilmből szed. A múltkor is ígértem neki, hogy megyünk sétálni, csak még előtte sertepertéltem valamit a konyhában, egyszercsak bejön a gyerek és azt mondja, hogy: -Anya, let’s go! J Majd utána  nyomaték kedvéért spanyolul is hozzáteszi: - Vamos (menjünk), Anya! – ezzel eloszlatva korábbi feltételezésemet, miszerint nem tudja mit beszél... Minden nap megdöbbenek, hogy már miket tudnak a kétévesek….

(Kriszta)

Tintaorr és az elektromos redőny

A héten esténként én vagyok Nórával, mert Kriszta PR tevékenységet folytat vagy ilyesmi. Teszem ami tőlem telik és egyre jobban látom, hogy Kriszta nélkül én megőrülnék és megenne minket a kosz igen hamar a kis maki lányommal együtt.
Na szóval tegnap minden ment elég rendesen, a gyereket leteszem aludni aztán reggel mikor Kriszta bement érte a gyerek feje tiszta tinta... ugyanis elfelejtettem levenni az ujjáról a kis gyűrűt, amiben egy tintapad és egy pecsét volt, igazi pecsétgyűrű. Na ez éjjel szétjött gondolom és szétkenődött mindenfele. Hurrá.
Hogy jön ide az elektromos redőny? Majd legközelebb.

Kalandok a parkban

Ma a gyerek itthon maradt velem, mivel itten valami teljesen mást ünnepelnek mint a Mikulást, de azt államilag. Tehát bölcsi zárva. Ok. Erre még habnak megjön a tulaj is, hogy most megcsinálja az erkélyen a tárolószekrényeket. Ok. Érdekel is engem.
A gyerek már reggel rekord mennyiségű mesét nézett, aztán elvittem a parkba, nehogy ne fáradjon el. Ez valójában úgy történik, hogy kb fél óráig sétálunk a 10 percre lévő parkig, én közben többször kikészülök, ő meg hisztizik, hogy vegyem fel. Ez a legújabb hecc. Állandóan fel kell venni pedig már kb 15kg ruhában és baromira nem esik jól cipelni. Na de kit érdekel. Szóval megérkezünk a parkba, közben egyfolytában folyik az orra és én rájövök, hogy csak 1 db zsepink van, amit origamira hajtok és minden hajlatába elhelyezünk egy adag zöldet, hogy legyen ami összetartja. Mikor már tényleg nincs több hely a zsepiben, eldobom nagy szomorúan és utána jön a nagy kérdés, hogy hogyan tovább. Mihez kezdünk a következő zölddel, ami már jön is kifelé.
Szükség törvényt bont alapon szerencsétlen Bala füle lesz a zsepi úgyhogy ma már bizti mosógép a sorsa. Szegény Bala már így is béke Nobeldíjat érdemel.
Ja igen, a parkban láttunk két kutyát játszani, egy kis vakarcs meg egy bull terrier. Jól elvoltak és mivel itt a harcikutyák is tejbegrízesek, nem féltem és simán odamentünk a gyerekkel. Nóra tök jófej a kutyákkal, szereti őket, beszél hozzájuk, odatartja a kezét, szóval tényleg barátságos. A bull jön is felénk a nagy busa fejével, én is beszélek hozzá, nyugi, minden ok, megsimogatom, minden cool. Aztán a kutya meglátja a gyerek kezében a nyulat és lemerevedik. Én meg próbáltam szépen magamat a gyerek és a kutya közé ékelni, biztos ami tuti alapon. Közben szóvaltartottam a kutyát de akkor már a gazdája is szólt neki párszor, hogy ébredjen fel a kómából. Végül a gyereket szépen elkormányoztam messzebbre az ebtől, habár Nóra még ekkor is szuper barátságosan üvöltözött vele, hogy adiooooos kutyaaaaaa!

Cseles ruhák

Néha én öltöztetem a gyereket mielőtt viszem a bölcsibe és ez nem mindig könnyű. A nők szerint teljesen egyértelmű melyik ruha hátul és melyik előlgombolós. Mivel nekem sose volt hátulgombolósom, nekem minden ruha előlgombolós, hacsak nincs valami hatalmas rajz rajta, amiből kikövetkeztetem, hogy ez talán mégis hátulgombi. Egyik este is azon röhögött Kriszta, hogy simán ráadtam a Nórára a hátulgombolós felsőjét előrefele a gombokkal. Hiába magyaráztam neki, hogy nem volt semmi ami felhívta volna a figyelmemet erre a cselre, nem hiszem, hogy megértette. Azóta óvatosabb vagyok. Minden ruháról a legrosszabbat feltételezem és így csak pozitívan csalódhatok.

A gyerek rászokott az alkudozásra és jó benne. Amikor már fáradunk elég jó eséllyel szivat meg minket, hogy még egy Dórát vagy Minit nézhessen. Néha anyja megszánja, néha én. De igazából mindegy, a lényeg a végeredmény. Bővült a kedvenceinek a listája, már rajta vannak a Minionok a Gruból és Pepa Pig is, amit még abszolút nem bír kimondani (patipigi), de azért mi értjük, mit akar. 

Egyébként már jól elszámol spanyolul tízig, nemsoká lehagyja apját aki az egy-kettő-sok számrendszerben mozog.