Ma a gyerek itthon maradt velem, mivel itten valami teljesen mást ünnepelnek mint a Mikulást, de azt államilag. Tehát bölcsi zárva. Ok. Erre még habnak megjön a tulaj is, hogy most megcsinálja az erkélyen a tárolószekrényeket. Ok. Érdekel is engem.
A gyerek már reggel rekord mennyiségű mesét nézett, aztán elvittem a parkba, nehogy ne fáradjon el. Ez valójában úgy történik, hogy kb fél óráig sétálunk a 10 percre lévő parkig, én közben többször kikészülök, ő meg hisztizik, hogy vegyem fel. Ez a legújabb hecc. Állandóan fel kell venni pedig már kb 15kg ruhában és baromira nem esik jól cipelni. Na de kit érdekel. Szóval megérkezünk a parkba, közben egyfolytában folyik az orra és én rájövök, hogy csak 1 db zsepink van, amit origamira hajtok és minden hajlatába elhelyezünk egy adag zöldet, hogy legyen ami összetartja. Mikor már tényleg nincs több hely a zsepiben, eldobom nagy szomorúan és utána jön a nagy kérdés, hogy hogyan tovább. Mihez kezdünk a következő zölddel, ami már jön is kifelé.
Szükség törvényt bont alapon szerencsétlen Bala füle lesz a zsepi úgyhogy ma már bizti mosógép a sorsa. Szegény Bala már így is béke Nobeldíjat érdemel.
Ja igen, a parkban láttunk két kutyát játszani, egy kis vakarcs meg egy bull terrier. Jól elvoltak és mivel itt a harcikutyák is tejbegrízesek, nem féltem és simán odamentünk a gyerekkel. Nóra tök jófej a kutyákkal, szereti őket, beszél hozzájuk, odatartja a kezét, szóval tényleg barátságos. A bull jön is felénk a nagy busa fejével, én is beszélek hozzá, nyugi, minden ok, megsimogatom, minden cool. Aztán a kutya meglátja a gyerek kezében a nyulat és lemerevedik. Én meg próbáltam szépen magamat a gyerek és a kutya közé ékelni, biztos ami tuti alapon. Közben szóvaltartottam a kutyát de akkor már a gazdája is szólt neki párszor, hogy ébredjen fel a kómából. Végül a gyereket szépen elkormányoztam messzebbre az ebtől, habár Nóra még ekkor is szuper barátságosan üvöltözött vele, hogy adiooooos kutyaaaaaa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése