Szombaton elmentünk usziba, egész jól sikerült, mert odafele mindig balhé van, hogy leül minden sarkon, nem akar jönni stb. De most örült, meg próbálok mindent előre elmondani neki, és akkor valahogy szívesebben csinálja. Szóval az úton mindenkinek elmondta, hogy megyünk usziba, ez kb 10 ember, és mindenki tök aranyosan reagált rá -- próbáljanak meg máshogy reagálni és leharapom a fejüket :D -- szóval meg is érkeztünk az usziba. Az átöltözés is ment fájdalommentesen, aztán megint egészen ügyes volt a vízben, egyre jobban mozgatja a lábait, haladunk az úszás felé. Igaz fél óra után már mondta, hogy menne haza, de kemény voltam, maradtunk végig. Aztán visszaöltözés, pisi a férfiwcben, én is felöltöztem, utána a nyakamba csaptam és mentünk haza. Hazafele még pár embernek elmondta, hogy most jövünk az usziból....
Aztán mire a kapunkhoz értünk már nagyon csuklott le a feje, elfáradt.
Vasárnap elmentünk Igualadaba, mert mondtam, hogy még egy otthon töltött hétvége és hülyét kapok. A városka szépecske, egy csodás Gaudi által tervezett egyházi idősek otthonával, ha jól értettem. Na de erről majd a másik blogon. Nóra annyit futkosott, hogy csak na, jött Anna is és ketten elvoltak egész délután, mentünk erre, arra, beültünk egy hatalmas kebabra, a gyerek tömte befele ezerrel, hogy öröm volt nézni, aztán fagyi, ami végigfolyt Ancsán és Krisztán is, és a kocsiban meg a kipusztulás. Persze a kezében volt egy nyalóka, amit Kriszta el akart venni tőle, mert alváshoz nem kell, de olyankor mindig felébredt és még jobban szorította. :) Nem viccel, ha kajáról van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése