2015. december 4., péntek

A harisnya háború

Reggel kifordultam magamból. Elnézést. Bocsánat.
Kikészít a kis makranc. Persze hülye vagyok, hagytam volna rá. De nem. Belemész a vitába aztán mindenképp nyerned kell, mert egyébként egy 4 éves rakott két vállra ami égés...
Anyja felöltöztette nadrágba. Cicanadrágba. Mert hideg van. OK.
Amíg a fogamat mosom, a gyerek szépen átöltözik harisnyába. Nnnna így kezdődött a világháború is. Bár ott nem tudom ki viselte a harisnyát.
Mondom neki, nem harisnya, nadrág. És zokni. Erre sírás. Meg ellenállás. NEM.
Ment a huzavona egy darabig, előhoztam az összes fenyegetésemet és minddel csődöt vallottam. Már télapó se hatja meg, mert úgyis tudja, hogy balek szüleitől mindig kap ajándékot, mert szeretjük nagyon. A végén közöltem, hogy felaprítom a harisnyáját. Akkor levette a harisnyát és közölte, hogy így megy, mert így se látszik ki a culito-ja. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Ekkor már bőven el voltam késve, agyam borul, vörös köd lejön, üvöltés indul.
A végén nekem kellett átöltöztetnem, mert nem volt más megoldás. Erre még a zokniját is elvesztettük, és nem találtam csak rózsaszínt a fekete nacijához. Nnna ismét világ vége. Hogy a Nóra nem szép. És??? Mondom, kit érdekel. Az a fontos, hogy jó kislány legyen, nem az hogy szép. Persze hazudok, a mai világban csak az számít, hogy nézel ki, nem az, hogy milyen ember vagy.
Szóval hálistennek a fekete csizma kitakarja a rózsaszín zoknit, tehát gondoltam ez meg van oldva. Jó nagy késéssel el is indultunk, aztán a lépcsőházban bocsánatot kértem tőle, hogy kiabáltam. Aztán adott egy puszit és remélem OK vagyunk.
Erre bejövök a melóba, beszélek az olasz koleganőmmel és közli, hogy ő azért ment el otthonról, mert az apja túl szigorú volt.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

2015. november 26., csütörtök

Papa Noel terror

Nórát nehéz rávenni dolgokra: egyél, ezt vedd fel, ne azt, mossál fogat stb stb. Ezért mindig a zsaroláshoz fordulok, ha nem csinálod ezt akkor nem lesz az... Biztos nem így kéne, de egyelőre még nincs helyette jobb módszerem. És nemrég megkaptam az aduászt a zsaroláshoz: Papa Noel vagyis Télapó-Mikulás!
Ha nem reggelizel, akkor Papa Noel nem hoz ajándékot blabla. Biztos most nagyot süllyedek mindenki népszerűségi listáján, de ez van. Hálistennek Papa Noel még meghatja a kiscsajt, és még reggelizni is hajlandó a kedvéért. Ha nagyon ügyes vagyok ezt elhúzhatom egész januárig ugyanis itt január 6án jönnek a 3 királyok. Utána meg áttérünk a Nyúlterrorra!

Az új alvási felállás

Nóri rászokott amíg nem voltam velük, hogy éjjel áttrappol Krisztához, bebújik mellé és utána alvajáró kungfuharcosként tönkreteszi az éjjeli alvást.
Visszajöttem, de ő ugyanúgy jött át minden éjjel, de most az én belső szerveimet vette támadás alá.
Pár éjjel után mondtam neki, hogy az ágyunk mellé neki is megágyazunk a kis szivacsára és ha átjön akkor ott aludhat. Ez bevált, néha olyan csöndesen jön be hozzánk, hogy fel se ébredünk, de reggel mindig ott van a kis kukac az ágy mellett a saját kis helyén, békésen szundikálva.

2015. október 28., szerda

Rég nem láttam

Október 13 óta nem láttam a csajokat csak skype-on, mert ismét visszajöttem kis hazánkba, hogy anyuval legyek az utolsó időkben.
A beszélgetés Nórával nem mindig egyszerű, ha tévézik akkor azért mert az teljesen leköti, ha nem akkor azért mert biztos haragszik rám kicsit és ezt úgy adja tudtomra, hogy nem mindig hajlandó beszélni velem. Tiszta nő...
Kitaláltam, hogy rajzolgatok neki dolgokat a telón és elküldöm, mert annak örül. Most már megkérdem, mit szeretne hogy rajzoljak neki és akkor olyat próbálok. Ez úgy látszik szórakoztatja és engem is leköt.
Eddig ez a legjobban sikerült műalkotásom:

2015. október 7., szerda

Már 4 éves!

Kislányunk tegnap töltötte a 4. évét.
Mennyi minden történt ez alatt a 4 év alatt és mennyit változott, fejlődött!
Már egy kész dumaláda, mindent elmagyaráz, megmagyaráz, megkérdez, lehet vele bármiről társalogni, lenyűgöző ahogy növekszik mind testben és lélekben- agyban.
Mivel egyik kis osztálytársnőjével egy napon születtek, sőt kb ugyanabban az órában is, hát közös fiesta dukál.
Kriszta és a másik anyuka mindent megszervezett, kibéreltek egy klubhelységet ahol a gyerekek tudnak játszani, bevásároltak mindent stb.
Nagyon sokan jöttek és így nagyon sok ajándék lett, amiből persze hiszti lett, mert a gyerek nem képes kezelni ezt a szitut, hogy mindenkitől kap valamit. De hát ez már csak ilyen, mindenki hoz valamit az ünnepelt meg alig bírja hazacipelni. Még mindig nem nyitottuk ki csak a felét az ajándékoknak, hogy minden nap tudjon örülni valaminek.
És a hétvégén jön a második felvonás, húúú de durva.
Lényeg a lényeg, BOLDOG SZÜLINAPOT MINIMUKI!
ui
Lement a második fiesta is, Ez már sokkal kellemesebb hangulatban, szűkebb körben és hiszti nélkül telt. A szűkebb kör idézőjelben, mert Krisztának így is sikerült 19 embert zsúfolni a lakásba....


2015. szeptember 18., péntek

Nincs kenyerem

Nóra a Nincs kegyelem c. nótát Nincs kenyerem-.re költötte át. Lehet, hogy ez nem is egy nóta csak mi dúdoljuk itthon, mikor lányunk kegyetlenül és engesztelhetetlenül behajt rajtunk valamit. Na mindegy, nincs kenyeremként viccesebb.
Nagyon sokat fejlődött mióta itthon vagyunk és irgalmatlan sokat beszél. Vannak még nehézségei, pl a nem van-t képtelen nincs-re cserélni, de sebaj.. Egy dumagép. És mindenki imádta, ő meg élvezte a helyzetet. Zsóka mamával is már összemelegedett, egész jól elvannak.
Ja és a telefonban is már tök felnőttesen beszél, teljesen jól el lehet vele csevegni. A legújabb kérdése: Apa mi volt a legjobb a napodban? :)))

2015. július 31., péntek

megijedtem vazze

Szólt kislányunk, miközben tévét nézett.....
Szép dolog. És pont mielőtt hazamegyünk nyaralni, ajjjjjjajjj, ebből szívás lesz.

Amúgy is egy kisördög most, egy rózsaszín Hell's Angel, főleg, hogy kapott egy sirály kisbringát, és úgy teker rajta, hogy futva érem csak utol. Sebaj, legalább lefogyok. A gyereknek meg virul a feje az örömtől. Persze mindenért behisztizik, pl ha lejtőn fölfelé nem megy a bringa. De most ilyen korszak van gondolom.

Másik kedvenc szórakozása, hogy megáll és kidugja a popóját és aszondja, apa pegáljál (verjél meg). Erről se tudjuk leszoktatni, valamiért nagyon tetszik neki.

Úgy érzem már könnyebben veszünk csomó dolgot, de még mindig ki tud borítani minket, vagyis van hova fejlődni. Az anyját az esti nem-lefekvős műsorával: Anya pisilni kell! Azt akartam mondani .....  Még picit nézek tévét veled ... Anya aludj velem .... stb stb addig amíg nem borul a bili.
Engem azzal bosszant fel leginkább, hogy az utcán is majomkodik, - nem fogom meg a kezed, anya kezét fogom és elszalad. Na ettől falra mászok. Na de majd megoldjuk.

2015. július 9., csütörtök

baazmeg

Nóra áll a zebránál és így szól:
- Baaaazmeg. 
- Tessék?
- Ha a lámpa nem lesz piros (zöld) azt mondjuk baaazmeg. 
- Nem.  (Azt mondjuk qva kiba hülye lámpa)
- És ha Olaya (kis barátnéje) rossz,  azt mondjuk baaazmeg.  
- Nem, nem mondjuk. Ez nagyon csúnya dolog. Azt mondjuk que malament Olaya. Mert a nagyapja mérges lesz ha ilyet mondasz. 
- Neeeem. 

 

2015. július 4., szombat

Egy jó nap meg egy borzalmas

Kezdjük a jóval:
Tegnap jó napunk volt. Megjött a spanyol nyár, dögmeleg, útálom.
A gyerek szegény Casalban vagyis napközis táborban van minden nap 2 hétig. A tábor egy középiskolában van, ahol egy zárt betonudvar van csak, esküszöm mint egy börtön. A tanárok aranyosak hálistennek és Nórának tetszik a dolog. Mi meg dolgozunk ugye.
Na mindegy, tegnap tekerek a gyerekért, közbe majd kiizzadom a zsírszalonnámat. Jön nagy boldogan, mutogatja miket csináltak. Kérdem mit szeretne: Tévét nézni. Ok, ma ilyen napunk lesz, azt csinálunk amit akarunk, vagyis amit ő akar.
Dögmeleg van otthon is, a gyerek egyszál semmiben nézi a tévét, közben dinnyét meg kekszet majszol és issza a vizet. Aztán elmegyünk zuhanyozni is, hogy kicsit jobb legyen.
8 körül már elviselhetőbb kint mint bent, úgyhogy irány a játszótér. Lent van mrs Csöccs ahogy én hívom és két iker lánykája. A gyerekem egyből szocializálódik, legalábbis próbálkozik, több kevesebb sikerrel.
Aztán ott van Iván akit én csak Hulknak nevezek magamban. kb 8 éves de hatalmas csávóka, úgy néz ki mint a terminátor kicsiben. A lányom próbál vele is aranyos lenni, a srác meg próbálja a keményt játszani, mindenre az a válasza, hogy ez téged mit érdekel, de a lányom cukisága végül is legyőzi. Aztán Iván úgy dönt, hogy a nagy hintát amiben egyszerre 4-5 gyerek tud fetrengeni, addig lökdösi amíg föld körüli pályára nem áll. Szólok neki párszor finoman, meg a nagyanyja is, semmi. Aztán kissé rákiabálok, akkor végre elhúz.
Esküszöm estére kijönnek a fura gyerekek, na. Ott volt pl egy tök hosszú hajú lány aki miközben öngyilkos tempóban hintázik szerteszét köpködi a szotyihéjat. Tűröm, tűröm, de amikor a zacsit is lezseren elhajítja beszólok neki, hogy szedje már fel a szemetjét, valamit motyog, aztán megcsinálja. Tuti nem én leszek a legnépszerűbb apuka a placcon de lesz..rom.
Aztán végre jönnek aranyosabb kölkök is, pl Elena aki habár idősebb mint Nóra kb egy fejjel kisebb, de cuki és jól elvannak, eljátszanak. Később egy másik kis göndör csaj, akinek sehol sincs a szüleje, ja mer apukája focizik míg a kiscsaj a játszótéren Nórával játszik.
10 körül elmegyünk Krisztáért, perszen Nóra kidől a kocsiban és nagyot alszik, kezében egy kempinglámpával, úgy néz ki mint egy megfáradt szentjánosbogárka. Éjfélkor még a reptéren várjuk Zsóka mamát, persze a gyereknek erről már fogalma sincs...

hú a rosszat nincs is kedvem leírni. Legyen elég annyi, hogy a parton akkorát égtem mint a Reichstag (helyesírás?) és megingott a saját magamba mint apukába vetett hitem is. De a tanúlság: ne vigyél egynél több csomagot a partra a gyerek mellé. Legyél gyors és mobilis mint Flash. Ha ketté kell szakadnod, akkor megszívtad. De legközelebb ha a gyerek elrohan a sunnyerba, majd felnyalábolom a szarainkat és futok utána. Ennyi.

2015. június 8., hétfő

Egy hétvége a farmon

Ex bölcsis pajtika szülei mondták, menjünk el együtt egy szép házba valahol Vic környékén (Codinach). Hát jó.
Farm, meg állatok meg minden. OK.
A ház csodás, tiszta, rendezett, le a kalappal. És medence is van.
Nóra imádta a kisnyulakat, a simizést meg a medencét. Annyira aranyos volt, ahogy ugrált be hozzám/rám a partról, mint egy kajla kutyus. Félelem nincs benne, imádja a vizet, és jól úszik kutyaúszásban. Ehhez képest útál az usziba járni, de ennek szerintem a tanárnő az oka, akivel nem jönnek ki sajna.
Szombaton addig volt a vízben amíg már beszélni se tudott a vacogástól. Vasárnap is sokat bolondoztunk, nagyon jó volt látni, hogy mekkorát fejlődött.
Bezzeg pajtikája két napig hisztizett és mi meg azon töprengtünk, hogy ha nálunk töltene egy hétvégét, hány perc után csapnánk le. Elárulom: 2.

2015. június 2., kedd

büdös halacskák és a többi

Ezt már lehet hogy írtam, de nem hiszem. Még egy hónapja a part menti kis erdőben valaki eldobált pár szép nagy halat amit kifogott és irgalmatlan bűzt árasztottak.
Na ez nálunk Nórával állandó témává vált, mikor megyünk a partra.
- Büdös halacskák bleeeeee. - vagyis a büdihalak fúj
Már hatalmas meséket és történeteket tud keríteni minden köré és egész jól el lehet vele beszélgetni. Már megért olyan dolgokat, hogy holnap, tehát felfogja az időt és annak múlását, és ezt tök jó figyelni.
Kapott egy rózsaszín szemcsit ami szív alakú, így abban feszít minden nap és nagyon cuki benne.
A térdei és a könyökei borzasztóan néznek ki, mint egy kaszkadőré, tiszta folt meg tirita meg vér. Persze ettől függetlenül kedvenc ruhája a tüllszoknya.
Esténként egy kis digitális kivetítővel a plafonra vetítek neki diafilmeket és ezt szereti nagyon. A régi jó szoclista mesében a gyerekeket megpróbálták kedves és segítőkész robotokká alakítani, akik segítenek apának, anyának, sőt egyedül rendbetartják az egész házat. A szándék szép, de nem fog összejönni :)

2015. május 30., szombat

budhista múzeum, sulibuli

A múlt héten Nóra volt csoporttársával és annak szüleivel felmentünk Garrafnál a Budhista templomhoz. Minden szép és jó, csak az idegenvezető néni úgy döntött, hogy szép hosszan ecsetel mindent, ami két 3 éves gyerek mellett elég súlyos hiba. Életem egyik legkínosabb másfél órája volt, amíg próbáltam a lányomat fegyelmezni hogy a néni hosszasan ecsetelhesse a szobrokat és a főpapokat. Még a kertben Nóra és a kiscsávó hangyákat taposott, ami nagyszerű időtöltésnek tűnik, bármit is mondok ellene. Aztán Nóra odafordul a spanyok anyukához, hosszasan ecseteli a szituációt széles gesztusokkal majd ezzel fejezi be: y las hormigas no funcionan, vagyis a hangyák nem működnek - mivel elpusztultak a nyomorultak.

A suli-ovi és a szülők viszonyát így jellemezhetném:
- az általuk kiadott naptár szerint 25-e szünet, erre mi átrendezzük az életünket, hogy otthon lehessünk és kiderül, hogy mégse szünet, majd inkább júni 1-e lesz a szünet, de erről nem tudtak nekünk szólni....
-Az ovi és a szülők párbeszéde kb így hangzana, ha lenne: Ti 9re mentek melózni, ezért mi 9kor nyitunk. Ha nem tetszik, fizess extrát. Ti 6ig melóztok, de mi 4.30kor bezárunk. Ha nem tetszik, fizess extrát. Jó párszor szünetet tartunk, mindig hosszabbat mint a normális emberek, ha nem tetszik, AKKOR IS. A tanévet szeptember közepén kezdjük, ha nem tetszik, fizess extrát a táborért.
Szóval felhőtlen a viszonyunk. Ja igen, Minden irat csak katalánul van, ha nem tetszik, AKKOR IS.

Lényeg a lényeg, csütörtökön volt egy kis bemutató, hogy mit tanultak a gyerekek a különórákon, amin eleinte Nóra természetesen nem akart résztvenni, kis pityorgás, könyörgés, de szigorúak voltunk és már ment is táncolni a többiekkel. Mi meg büszkén videóztunk.

2015. május 7., csütörtök

Esti mese Darth Vaderrel és Luke-kal

Kislányom minden este azt kéri, hogy miután anyukája "önként és dalolva" megfürdette (ANYA BAÑAR NÓRA, APA NEEEEEEM) én olvassak a kedvenc könyvéből, ami meglepő módon Darth Vader y su hijo vagyis DV és fia című képeskönyv. A köny egyébként nagyon vicces, ahogy Vader fater kűzd az apasággal, azt öröm nézni. Minden este kiválasztunk pár képet és elmondatja velem újra és újra mi történik és mit mondanak. APA MOST OLVASS ESPAÑOL!
Már néha úgy érzem, hogy én kényszerítem a gyerekre ezt a kóros Star Wars mániát, de aztán megnyugtatom magam, hogy pár év múlva ki fog röhögni.
Ami a legjobb, hogy van ennek a könyvnek még két része, amit már meg is rendeltem az ebayen, DV y su princesita (DV és az ő kis hercegnője - amiben Leia teszi próbára faterja idegeit) és Good Night DV, amiben a két gyerek együtt készíti ki a dark side urát. Egyébként a remekművek Jeffrey Brown tollából szökkentek elő.
Igazából az zavar egy kicsit, hogy ha majd megnézi a filmet rájön, hogy DV nem épp egy jófej apuka, hanem egy csúnyabácsi.

Ja és mellesleg nagy előrelépést tettünk az utcán köszönés terén: már sikerült rávenni, hogy a kedvenc sarki paki zöldségeseknek köszönjön minden reggel sőőőőt, ma már a szomszéd autószerelő srácnak is hajlandó volt egy Holát dobni. Nem semmi!

2015. április 24., péntek

Apa, répa vagy!

Mostanság elnevezősdi megy nálunk.
Jobb esetben zöldség- vagy ételneveket kapunk és lehetünk répa, ubi, kóbi stb.
Rosszabb esetben kaka és pisi....

A gyerek egyre többet beszél, mesél az oviról. Valami Julen mindig felbukkan mint az ősellenség, állandóan ő az aki valami rosszat csinál. Egyszer elkapom a grabancát :).

Most volt San Jordi, rajzoltak meg festegettek sokat. Hazahozott egy kézzel írott mesekönyvet, amiből egy kukkot se értek és a rajzok se segítenek sokat.

Tegnap volt egy nagyon jó film éjjel: An extraordinary journey, egy egyedülálló anyáról két autista fiúgyerekkel. Nagyon elszégyeltem magam, hogy mennyire nincs elég türelmünk még egy egészséges gyerekhez se, mit tennénk, ha ilyen gyerekeink lennének, akik elkezdenek hangosan sírni ha valami fura történik. Aztán mindkettő sikeres lett valamiben, az egyik a sportban a másik a zenében. Ma meg egy cikket olvastam, hogy egy amcsi fickó direkt autistákkal dolgoztat egy autómosóban és hogy mennyire jó ez mindenkinek, mert az autisták is boldogok, hogy munkához jutnak és nagyon fókuszáltak abban amit csinálnak. Mellesleg a normális embereknek is jó lenne némi kis elismerés a munkáért és nem csak az állandó b...tatás.

2015. április 17., péntek

kimaradt a feledhetetlen otthoni vakáció

Ja, igen. Voltunk otthon. Ismét.
De ez most durva volt. Kábé 7 fok, eső, szél, néha hódara, amit csak akarsz, illetve amit csak nem akarsz egy tavaszi szabin. Meg is kapta az eddigi legszarabb szabi címét.
Nóra azért jól érezte magát. A leányfalusi játszótér természetesen üres volt az esőben, aminek ő nagyon örült, mert nem szeret a hintán osztozni senkivel és a kis esőkabátjában tök jókat hintázott.
Na meg kapta az ajándékokat ezerrel. A nyúl jött hozzá minden rokontól, baráttól, alig bírtuk elpakolni a több tonna édességet amit kapott.
Mamitól kapott egy házikészítésű nyulat, aminek nagyon örült stb stb.

tanári megbeszélés

Végre beszéltünk Magdával, Nóra ovis tanárnőjével.
Hát mintha egy óráig masszírozták volna az egónkat. Csak szépet és jót mondtak róla, hogy mennyit változott és már nem zárkózott, hanem barátkozó, aranyos, figyelmes, koncentrál stb. Nagyon jól esett hallani is. Persze a suliban nem az a kis tirannosz mint otthon.
Magda elnézést kért, ha a spanyolja nem túl jó, de azt mondja, hogy ő egy olyan faluból származik, ahol tényleg csak katalánul beszélnek. Őrület. De legalább velünk spanyolul beszél.
Lényeg a lényeg, a gyerekkel minden ok. Ennek örülünk.

2015. február 26., csütörtök

újabb beszólások

Lányom szerint én a kondi-étterembe járok....


Kedvence a "kukorica pattogó"

Ma amikor vittem az oviba rájöttem, hogy ő a legmagasabb és az összes fiú eltörpül mellette. Elég viccesen néznek ki.


2015. február 17., kedd

porque korszak

Elértünk a miért/porque korszakhoz. Egyik napról a másikra. Mintha valami kis kapcsolót vagy jumpert aktiváltak volna Nóra fejében, most mindent megkérdez, hogy porque vagy donde? Talán ez is a nyelvi és agyi fejlődés egy új lépcsője.
Nekünk is jöhetne már egy evolúciós ugrás a nevelésben, mert úgy érzem mi visszafele haladunk. Van üvöltözés, elfenekelés, zsarolás és hasonlók. Aztán megbánás, önvizsgálat, önmarcangolás.
Ilyen a box, fiatalok.

2015. február 16., hétfő

Carnaval

Itt sokkal nagyobb dolog a Karnevál mint otthon a Farsang. Ezt mi nem tudtuk. Persze ennek lehet oka az is, hogy otthon februárban még simán kockára fagysz, tehát az utcai parti nem is jöhet szóba. Itt viszont kellemes, bocs, elviselhető 10 fok körül van az idő tehát FIESTAAAAA!
A részleges infókból összedobtuk melyik parkban lehet a farsang és szépen el is indultunk. Útközben láttunk Minionokat, Star wars családokat, mindenféle furaságokat. A parkban még annál is többet. Volt egy igazi Stormtrooper is, tuti szerkóban, kalózok, vikingek satöbbi.
Nóra katicánk jókat rohangált Olivérrel, aki kis zöld békajelmezben nyomult, mi meg a szüleivel dumáltunk.
Aztán betoltunk egy pár kolbis kenyeret és hazasétáltunk.
Nórát nem kellett sokat altatni...
Jövőre szépen felkészülünk és mi is Starwars família leszünk.

2015. február 11., szerda

Star wars mondóka

Lányom mai szösszenete:
Csubakka, csubakka
Szeretik a perecet
Csubakka.
A büszkeség elöntötte a szívemet...
Update:
Darth Vader és Bobba Fett  nem.  Biztos mert  nekik sisakjuk van. 

2015. január 30., péntek

jelmezek

Jön a farsang. Nórát kérdeztük minek akar öltözni.
Un robot!
Bennem felmerült a gondolat, hogy Hannibál Lecternek öltöztetném és én lennék az őre, de Kriszta gyorsan lebeszélt róla.

2015. január 24., szombat

tadada bass no rebel

Kislányunk átkölti a dalokat.
A suttog a fenyves nála: tuddoda tádá ződerdő.
És tegnap meglepett azzal, hogy tádádá bassz no rebel, vagyis All that bass, no treble...
Egyébként szeret táncolni és tök aranyos amikor ritmusra billeg jobbra balra, vagy amikor pörög mint egy ringlispil.

2015. január 12., hétfő

amikor sz(éjjel)....b(orít).... az ideg....

Ehheheheh, ez az a kínos rész, amikor a szülőt akasztják. Jaj de cuki a gyerekem, jaj de imádom, de néha .....
Ma reggel is különös párbeszédre ébredtem: (ez a photoshoppolt változat, kb annyi köze van a valósághoz mint Nicki Minajnak a fitneszhez)
Nóra, ha nem maradsz nyugton, a q életbe én nem tudom mit csinálok veled... vagyis kedves nejem ismét rossz néven vette, hogy a gyerek magyar vándort mutatott be a mi ágyunkon hajnali 4 tájban és hókon rúgta vagy letúrta. Nekem jó, mert mélyebben alszok mint a magyar életszínvonal vagy mint a Marianna árok alján csövező egysejtű, szóval boldogan hortyogok amúgy is felborzolt idegzetű feleségem legnagyobb örömére.
Ilyenkor féltő apa lévén gyorsan leszorítom a gyereket és magamhoz ölelem, ne üsse már anyját, mer annak rossz vége lesz. Egy darabig én is tűröm a magyar vándort amint végigrúgdos alhastól torokig, aztán szépen felnyalábolom a csajt és visszaviszem a szobájába.
Persze máskor fordítva van és én akarom agyonvágni a kölköt, mikor röhögve szalad el 10x a pénzemmel vagy a számítógép csavarjaival, ááááááh. Ilyenkor már néha tetlegességig is fajul a dolog, ami azért röhejes, mert lányom kipucsítja a seggét és közli: Apa, pegame! Üssé fater!  - Na, jusztse ütlek te mazoista, mondom én, a szadista.
Hálistennek ma olvastam egy cikket, hogy nem feltétlenül vagyunk mi a legnagyobb szemetek akiket a föld a hátán hordott, de persze még volna hova fejlődni....
A cikk:
http://divany.hu/poronty/2015/01/12/a_jo_szulo_csak_elkepzeli_hanyfelekepp_tudna_megolni_a_gyereket/

2015. január 7., szerda

És ismét mozi

Tegnap a 3 királyok alkalmából - ami Nóra szerint dos reyes - elmentünk moziba. Most végre hármasban. Mondtuk, hogy választhat a Big Hero6 és a Paddington maci között, hát az eredmény egyértelmű. A Paddington maci aranyos kis film, irgalmatlan jól megcsináltálk az arckifejezéseit, komolyan hihetetlen. És vicces is, még nekem is bejött a marhaságaival. Szóval a gyerek ott ül a magasítóján a moziban, kezében egy kis zsák pattogatott kukorica és előredőlve koncentrál. Öröm volt nézni. A kukoricát is mind bevágta.