frankenstein mint altató?

Péntek, a nagy hiszti napja. Több órás sikítás, sírás nekünk meg hajhullás. Evés közben fejforgatás, ami nagyszerűen próbára teszi a szülő motoros képességeit és türelmét egyaránt. Kínunkban már leraktuk a földre a játszószőnyegre, erre kitekeri a nyakát, hogy lássa a tévét és csöndbe marad. Az agyad egy része és a feleséged, sőt később anyád is! azt mondja, hogy ez nem helyes, nem szabad a gyereknek tévézni, főleg nem a Kenneth Branagh féle Frankenstein feldolgozást; ki tudja milyen károsodás éri a rossz színészi játék révén! Az agyad másik része, az amelyik képzeletben állandóan a kanapén hátradőlve sört iszogat és uralkodik a távirányítón, azt mondja csendesen: Végre!

A szombat sokkal jobb volt, elmentünk hatalmasat sétáltunk, a Can Mercadero parkban találtunk kisvasutat is, ami állítólag vasárnaponként működik, aztán a La Fargában találkoztunk kolegámmal akinek a kislánya 2 héttel fiatalabb Nóránál. Nóra a kis Jafához képest óriásnak tűnik, nagyon viccesek voltak, ahogy megszemlélték egymást, Nóra mint egy Buddha, csak ült nyugodtan, Jafa meg nézett a nagy szemeivel és csücsörített ezerrel. Szóval már megvan az első spanja is a gyereknek. Hurrá.

Vasárnap Andriséknál voltunk, ott meg Anna és Ádi volt a társaság, bár Nóra elfáradt kissé a zajtól és jól elaludt. Összességében jó eseménydús hétvége volt, ígérem, nem nézünk több filmet a tévében egy darabig. Már leszedtem neki csomó diafilmet, amit azért remélem majd megnézünk idővel.

sikító maraton

Na tegnap megkaptuk a magunkét. Szegény gyerek egész este üvöltött torka szakadtából. De úgy rendesen. Egymásnak passzolgattuk, amikor elfogyott a türelembogyó, masszíroztuk, mindent próbáltunk, csak hagyja abba. Azt hiszem a genfi egyezményben a tiltott kínzások közé fel kell venni Nóri sírását a visszhangos szobában, mert az killer. Aztán éjfélre megnyugodott, mi meg elpusztultunk. A szomszédok biztos örülhetnek az új lakóknak, akiknek a gyerkőce minden éjjel szerenádot ad a teljes lakóközösségnek. Részvétem.
Reggel persze cuki volt és vigyorgott ismét. Ki érti ezt?

modern mesék

Az új lakás környéke nem az a tömör gyönyör. A régi hely jobb volt, nyugger környék, polgári lakások, nyugalom. Ez itt kissé külvárosiasabb, nem a jó értelemben, tehát ne kertes házakat képzelj el.
A legviccesebb, hogy van a környéken 4 metrómegálló. Ebből 2nek nincs liftje, tehát Kriszta nem viheti oda egyedül a babakocsit, mert ugye nem akar lelépcsőzni a kocsival az ölében. Tehát megyünk a liftes megállóhoz, ami kissé lepuki. Mondtam is a gyereknek, ha nagy lesz, majd járhat oda suliba, és akkor ingyen kapja a drogbárók gyerekeitől a cuccot, amit hazahozhat szüleinek, hahaha.
Megbeszéltük, hogy írok pár aktualizált, upgradelt modern népmesét, mert szerintem a régi mesék elavultak és nagyban felelősek azért, hogy naívan mászkálunk sokan a világban és bízunk embertársainkban. Az első dolog, amit el kell felejteni, az a jó tett helyébe jót várj. Jó tett helyébe ne várj semmit, és akkor lehet, hogy pozitívan csalódsz! Ez lesz az új mottó.

hun a fogtündér? itt a fogtündér!

A hétvégén átvészeltünk egy költözést, köszönjük a sok segítséget. Minimuki egész jól bírta, bár volt amikor futva menekültem inkább a teherautóba, csak ne halljam az üvöltését.
De megvagyunk, átköltöztünk. A gyerek jól megnézte az új szobáját, anyukája összerakta az új ágyát, mielőtt azt mondhattam volna, hogy némá, szóval minden ok. Csak minden este 6kor kezdődik az új műsor, ami abban merül ki, hogy torkaszakadtából elkezd üvölteni, sírni, hisztizni, nem eszik, nem lehet vele mit kezdeni. Ilyenkor addig tutujgatjuk, amíg ki nem merülünk idegileg és utána egymásnak passzolgatjuk, mint egy időzített bombát. Ja, az új lakás egyik hátránya, a gyerek szobája valamiért irgalmatlanul visszhangzik valami kellemetlen fémes beütéssel, szóval ha a gyerek sír, akkor az olyan, mintha egy vödörbe lennénk zárva együtt és úgy üvöltene. Más szóval, nem jó.
Tehát, esti üvöltés, tipródás, mi lehet ez. Hasa fáj? Éhes? Lázas? Miért nem eszik? Miért üvölt? MIÉRT?
Aztán arra jutottunk, hogy lehet, hogy jön a foga. Nem kizárt. Minden tünetet jól hoz, nyálzás ezerrel, kéz a szájban, rágcsál, kis hőemelkedés, mi kell még. Úgyhogy most fogat várunk.
Egyébként, ha jókedvű, akkor nagy dumás, kedvenc mondata a húú bümmbümmm pfffffffffffff sok nyállal kísérve.

Apának lenni jó dolog

Minden éjfélkor én etetem Minimukit és habár néha dög álmos vagyok, azért ez nagy élmény. A félhomályban nézem a kis kerek fejét és úgy néz ki mint aki még mindig az anyaméhben pihen, gyakorlatilag alvás közben eszik. A szemei becsukva, békésen eszik-alszik egyszerre, csak néha kapkod a kezeivel.
Ma reggel is mielőtt melóba indultam volna, hallom, hogy felkelt, dünnyög magában. Gyorsan tisztába raktam, mert ilyenkor vágja a legviccesebb fejeket, mosolyog ezerrel, nagyon jókedvű. Azt hiszem ez a nap legjobb része, amíg haza nem érek este.