A hétvégén átvészeltünk egy költözést, köszönjük a sok segítséget. Minimuki egész jól bírta, bár volt amikor futva menekültem inkább a teherautóba, csak ne halljam az üvöltését.
De megvagyunk, átköltöztünk. A gyerek jól megnézte az új szobáját, anyukája összerakta az új ágyát, mielőtt azt mondhattam volna, hogy némá, szóval minden ok. Csak minden este 6kor kezdődik az új műsor, ami abban merül ki, hogy torkaszakadtából elkezd üvölteni, sírni, hisztizni, nem eszik, nem lehet vele mit kezdeni. Ilyenkor addig tutujgatjuk, amíg ki nem merülünk idegileg és utána egymásnak passzolgatjuk, mint egy időzített bombát. Ja, az új lakás egyik hátránya, a gyerek szobája valamiért irgalmatlanul visszhangzik valami kellemetlen fémes beütéssel, szóval ha a gyerek sír, akkor az olyan, mintha egy vödörbe lennénk zárva együtt és úgy üvöltene. Más szóval, nem jó.
Tehát, esti üvöltés, tipródás, mi lehet ez. Hasa fáj? Éhes? Lázas? Miért nem eszik? Miért üvölt? MIÉRT?
Aztán arra jutottunk, hogy lehet, hogy jön a foga. Nem kizárt. Minden tünetet jól hoz, nyálzás ezerrel, kéz a szájban, rágcsál, kis hőemelkedés, mi kell még. Úgyhogy most fogat várunk.
Egyébként, ha jókedvű, akkor nagy dumás, kedvenc mondata a húú bümmbümmm pfffffffffffff sok nyállal kísérve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése