frankenstein mint altató?

Péntek, a nagy hiszti napja. Több órás sikítás, sírás nekünk meg hajhullás. Evés közben fejforgatás, ami nagyszerűen próbára teszi a szülő motoros képességeit és türelmét egyaránt. Kínunkban már leraktuk a földre a játszószőnyegre, erre kitekeri a nyakát, hogy lássa a tévét és csöndbe marad. Az agyad egy része és a feleséged, sőt később anyád is! azt mondja, hogy ez nem helyes, nem szabad a gyereknek tévézni, főleg nem a Kenneth Branagh féle Frankenstein feldolgozást; ki tudja milyen károsodás éri a rossz színészi játék révén! Az agyad másik része, az amelyik képzeletben állandóan a kanapén hátradőlve sört iszogat és uralkodik a távirányítón, azt mondja csendesen: Végre!

A szombat sokkal jobb volt, elmentünk hatalmasat sétáltunk, a Can Mercadero parkban találtunk kisvasutat is, ami állítólag vasárnaponként működik, aztán a La Fargában találkoztunk kolegámmal akinek a kislánya 2 héttel fiatalabb Nóránál. Nóra a kis Jafához képest óriásnak tűnik, nagyon viccesek voltak, ahogy megszemlélték egymást, Nóra mint egy Buddha, csak ült nyugodtan, Jafa meg nézett a nagy szemeivel és csücsörített ezerrel. Szóval már megvan az első spanja is a gyereknek. Hurrá.

Vasárnap Andriséknál voltunk, ott meg Anna és Ádi volt a társaság, bár Nóra elfáradt kissé a zajtól és jól elaludt. Összességében jó eseménydús hétvége volt, ígérem, nem nézünk több filmet a tévében egy darabig. Már leszedtem neki csomó diafilmet, amit azért remélem majd megnézünk idővel.