2013. április 11., csütörtök

A lány akit szkarabeusznak hívtak

Kislányom egy csodás képességgel rendelkezik: a pelusba képes olyan szabályos gombócot teremteni, hogy az egyiptomi szkarabeuszok a szakmai irigység legsárgább színébe fordulnának ha meglátnák. Persze ez csak szerencsés napokon van, egyébként impresszionista ősrobbanás vár a peches elítéltre aki a tisztába rakást húzta.
Vicces amikor termeli a cuccot, megáll a konyhában, megkapaszkodik valamiben, a feje teljesen elvörösödik és nagyokat nyög, de amikor megkérdezzük, hogy van-e kaka, akkor azt mondja: No!
Egyre több szót használ már, néha mondja hogy gracias, bár ma már mintha köszit is hallottam volna és persze az állatok és a szülők és rokonok is fent vannak a leggyakoribb szavak listáján.
Ma elveszett a barikája, ami egy lapos fürdőkesztyűre emlékeztet és persze van egy feje, na ez súlyos. Kriszta már intézi az új birka importálását kishazánkból, mer "birkának lenni kell". Kész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése