Másfél éves lányom porig alázott.
Szombat, zuhogó eső, persze hülye ötlet, menjünk a shopping centerbe bevásárolni. ERRRORRRR!
Odamegyünk, Kriszta bemegy a boltjába, mi meg a kiscsajjal a sportboltba. Ki akar szállni a babakocsiból, ok, hülye apja megengedi. Bár ha nem engedi akkor kifeszíti magát, mint Hulk amikor átváltozik és vörös fejjel üvölt, szóval sok választásom nem volt. Persze egyedül tolni a babakocsit és szabadjára engedni miss kisördögöt nem nagy ötlet, úgyhogy gyorsan kijöttünk a boltból és csak nézelődtünk. Aztán meglátott egy csokisboltot, ahol a gyerekek elérhető közelségébe kihelyeztek csomó csokis aranycsomagolású pénzérmét. Abból kellett venni egyet. Ok. Aztán kifele menet még gondolta, hogy felmarkol egy tucatot. Azt visszaraktam, még civilizált módon és elhagytuk a boltot. Utána kezdődött a cirkusz. A kiscsaj nem akart megmaradni sehol, se a karomban, se a kocsiban, csak elmászni, miközben én meg próbálom visszatartani. Ha megfogom a karját, elhagyja magát mint egy rongybaba és összerogyik. hurrá. Akkor erősebben kell tartanom, de félek, hogy lila lesz a karja. Felveszem üvölt, feszegeti magát, mintha szörfözne és meregeti a szemét az égre, potyognak a könnyei, szóval totális káosz. Kábé 10percig üvöltött, minket néz mindenki, legalábbis én úgy éreztem. Életem legkínosabb 10 perce volt. Anyja sehol. Felhívni nem tudom, mert rángatózik a gyerek a kezemben, aaaaa. Ja, hab a tortán, hogy a szag alapján be is kakált, de ez már mindegy. A végén megszánt valami eladónő és átvette kicsit a Nórát, aztán befutott Kriszta is, én meg mondtam, hogy akkor MOST AZONNAL menjünk haza és 15 éves koráig Nórával nem megyek bevásárlóközpontba.
Csúnyán megbuktam mint apuka, mehetek évet ismételni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése