Ma reggel a lehető legnagyobb üvöltésre ébredtem és utána ez folytatódott hosszú percekig. Mikor belépek a szobába Kriszta kűzd a gyerekkel, az meg mint akit megszálltak dobálja magát, feláll, összeesik, sír, kiabál, hisztizik, amit akarsz. Ööööööö. Ha más gyereke lenne, már ott se lennék. Na de a sajátom. Próbáltuk ketten lenyugtatni, semmi eredmény, üvölt, sír, dobálja magát. Már ott tartottam, hogy kihívom az orvost hozzá, hátha súlyos fájdalmai vannak, esetleg vakbél, mittudomén. Aztán a konyhában megkínáltam egy keksszel és lássatok csodát, csend lett. Szépen elvette és elmajszolta és elkezdett mosolyogni meg motyogni. Áááááá. Mindketten leroskadtunk anyjával és megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk....
A gyerekünk meg Lilo és Stitch egy személyben....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése