Miss Halandzsa - irta Kriszta

Nóra újabban nagyon szórakoztató, látványosan figyel arra amit mondunk, és minden eddiginél jobban próbálja utánozni a szavakat…most kell igazán felkötni a gatyánkat csúnya beszéd ügyben… Aztán meg ahogy azt hiszi, hogy minden amit mondunk, az úgy  jó, ahogy van. Példa: Péter egyik délután ottfelejtette magát a játék-szobájában, a gép előtt, mire viccesen mondom Nórának, hogy apád meg beszorult a szobájába. Ezek után Nóra fél órán át ezt ismételgette: Papá beszorult, papá beszorult…. J

Legújabb szórakozása, hogy a Pou nevű kis lénnyel beszélget a mobilon, ami nem is igazi párbeszéd, hiszen a szoftver csak  felveszi és visszamondja, amit ő mond, de ez Nórát egyáltalán nem zavarja abban, hogy hosszas értekezésbe fogjon. Nagyon vicces ahogy a telefonnal a kezében sétál és közben a megfelelő karmozdulatokkal kísérve, mindent bemutat Pou-nak: - Este es mamá (ez anya), este es papá (ez apa), este es Lállálé (ez a Balambér – a kedvenc nyula- a szerk.)…hublulblule. Leeleelblu…blleee, blulbul blublulee Keka Kigg (Peppa Pig)... Péter megpróbálta felvenni videóra, fél óráig lélegzet- és röhögés-visszafojtva hallgattuk Nóra beszámolóját, mire a félórás nagymonológ végén az átkozott fényképezőgép kiírta, hogy write error, utána meg hogy read error…szóval az egész felvétel ment a lecsóba…mit meg téptük a hajunkat.

A kedvenc szava továbbra is az hogy NOOOOOO, és ezt tudja mindenféle hangszínben és hangerővel variálni. Ez minket is trükkösebb kérdésfeltevésekre sarkall, aztán vagy bejön, vagy nem….legtöbbször nem….talán a fogunk közé szorított fadarab lenne a leghatékonyabb, hogy a NO-val egybekötött hisztis periódusokat tombolás, kiabálás és ráncigálás nélkül mi is békésen átvészeljük. J

Hétvégén egyik reggel hallom, hogy kiabál a szobájában: Mamáá, Anyaaa, mamááá…begyek hozzá, látom, hogy ott van minden cucca kidobálva a kiságyból, és a kisasszony egy szál pelenkában ott ücsörög a kiságyban és azt mondja nekem, hogy: - Frío… (Hideg)… J Este azt is felfedeztük, hogy az összeillesztéseknél egy kissé meglazult az ágy, a rács pedig kissé le volt tolva…lehet, hogy nemsokára eljön az idő, hogy áttegyük rendes ágyba, mielőtt szétszedi maga alatt a kiságyat Hulkika….

Amúgy nagyon cuki, egy kis bújós cica, ettől persze teljesen elolvadunk. Főleg mikor azt mondja Péternek, hogy Apucika (amit nem mindig sikerül neki kimondani), nekem meg: Aaaaa, Anyaaaa és odabújik, vagy odadugja a pofiját, hogy adjunk rá puszit….

ha péntek akkor jáccótér

Pénteken hamarabb végzek, úgyhogy kocsival simán odaérek a bölcsi melletti parkba nemsokkal azután, hogy Kriszta összeszedte a gyereket. Ez jó. Legalább együtt bohóckodhatunk kicsit. Igaz a héten csütörtökön nem melóztam, így akkor is össze tudtam szedni a gyerkőcöt, aztán kikövetelt belőlem egy fagyit, amit 20%ban ő evett meg, 30-ban én és a fele el lett hajítva nagy ívben, ahogy azt szokta. De fini volt, hmmm. Bár utána otthon le lettem cseszve, hogy hogy mertem fagyit télen (haha tél, 16 fok, na mindegy) és hogy biztos megfázik és akkor nekem annyi. Akkor is jó fagyi volt.
Na szóval péntek. Megyek a csajok után, aztán kiderül, hogy a bölcsiből Emánuellel és a szüleivel bandáznak együtt. Emánuel kissé kisebb fiú létére mint kislányom és ő volt az aki egyszer izomból rámarkolt Nóra hajára és csak pajszerrel tudtuk lefejteni onnan, szóval van köztük valami. :) Na most meg rivalizálnak. Nóra féltékeny Emanuelre, és ha leemelem a kissrácot valahonnan, a lányom keresztbe csapja karjait és durci fejet vág. Ennyi. Mindenhova egyszerre akarnak felmászni, mindennel egyszerre akarnak játszani. Az a szó, hogy compartir vagyis megosztani, nem igazán hatja meg Nórát. Mindenesetre a játszóteret mint katonai kiképzőpályát körbeszáguldották pár tucatszor, itt fel, ott le, át a kötélen, lehetőleg arccal a sóderba, szóval fantasztikus élmény volt. Még közben pár értelmes mondatot is tudtunk váltani a szülőkkel, szóval szinte kikapcsolódás volt nekünk is.

how to be a good?? dad - a segítség mindig jól jön

http://www.howtobeadad.com/
Itt találtam ezt a fantasztikus munkahelyi - mármint otthoni kisegítőposztert vész esetére. Ajánlott kinyomtatni A3 méretben és több helyen kiakasztani.

zabagep az ikeaban

új szavunk: tonyó

és mai napi új szavunk jelentése: torony.

Tegnap a gyerek amikor meglátott délután, megragadta a fejem és tiszta erőből összedugta velem az orrát. Kissé fájt, de meghatóan kedves volt :)). Erősen emlékeztet minket a Croods c. rajzfilmből a legkisebb kiscsajra, de engem már a nagyobbra is, mert tiszta szeretetből képes nagy fájdalmat okozni. Egyébként imádjuk.

Lilaszáj hercegnő és a 3 királok

Először is szeretnék valamit gyorsan kijelenteni. Ha a blogból úgy tűnik, hogy a gyereknevelés csupa móka és kacagás, akkor elnézést, de csaltam, nem írtam bele a nehéz részeket. Leginkább rózsakerthez hasonlítanám (jó sok tövissel) , mert habár csodás, nagyon megszenvedsz vele. Nálunk most van az az időszak, amikor nap mint nap nem úgy viselkedek a saját gyerekemmel ahogy szeretnék, hanem elborul az agyam, rángatom a kölköt fel a földről, ahová mostanság nagy örömmel fekszik állandóan és a többit nem is említem inkább. Tudom, hogy nagyrészt velem van a baj, vannak napok amikor nincs türelmem, ő meg olyan amilyen, egyelőre leginkább a cukitól a kiboritóig minden. Szóval nincsen Nóra idegösszeroppanás nélkül...
De azért cuki is. Beszél egyfolytában, most előjött bagybi, amire csak tippeljük hogy Barbi akar lenni, de hát Barbink nincs, lehet, hogy ezt fájlalja. Szombaton az ikeában ebédeltünk, gondoltam, minek a gyereknek külön menü, ugyse eszik semmit. Na bezzeg amikor meglátta az én csülkömet sült krumplival, maga elé kérte és kétpofára tömte befele, én meg ültem ott kaja nélkül és hülyén néztem magam elé. Persze azért a maradékot csak megkaptam.
Vasárnap irány az uszi, mert most vettünk bérletet mindkettőnknek Krisztával, Nórát meg a jövő héttől beirattuk tanfolyamra. A vizet imádja, fél óra után már lila szájjal se akar kijönni a partra. A kis lila fürdőrucijában nagyon aranyos. Szóval nem lesz gond az úszással, tetszik neki minden.
Kriszta meg egyre jobban jedi gyakorlóbábuvá válik, a gyerek úgy csavargatja az ujja köré, ahogy akarja. Én direkt nem veszem fel az utcán, mert már nehéz is, meg teljesen leszokott a sétáról és a babakocsit se hajlandó használni. Bezzeg Kriszta, aki mindig panaszkodik hogy fáj a dereka, gyere Nóra ülj a nyakamba, vagy a hátamra. Szóval hülyére vagyunk véve rendesen, jobb hozzászokni. Ha valami számára kedvezőtlen választ kap, egyből lebiggyeszti a száját és jön a műsírás, jó hangosan.
Ja persze, vasárnap este volt a 3 királyok felvonulás, és ismét csak az utca végéig kellett kiszaladnunk, szóval kényelmes volt. Mások jöttek felfordított esernyővel, hogy minél több cukit tudjanak elkapni, mi csak hagyományosan a földről kapkodtuk, illetve én a gyerekkel a nyakamban irányítottam Krisztát: ott is van még, arra, lökd föl a kiscsávót, fejeld le, ez az!
Jöttek a dobosok meg minden, jó kis felvonulás volt.