Nóra újabban nagyon szórakoztató, látványosan figyel arra amit mondunk, és minden eddiginél jobban próbálja utánozni a szavakat…most kell igazán felkötni a gatyánkat csúnya beszéd ügyben… Aztán meg ahogy azt hiszi, hogy minden amit mondunk, az úgy jó, ahogy van. Példa: Péter egyik délután ottfelejtette magát a játék-szobájában, a gép előtt, mire viccesen mondom Nórának, hogy apád meg beszorult a szobájába. Ezek után Nóra fél órán át ezt ismételgette: Papá beszorult, papá beszorult…. J
Legújabb szórakozása, hogy a Pou nevű kis lénnyel beszélget a mobilon, ami nem is igazi párbeszéd, hiszen a szoftver csak felveszi és visszamondja, amit ő mond, de ez Nórát egyáltalán nem zavarja abban, hogy hosszas értekezésbe fogjon. Nagyon vicces ahogy a telefonnal a kezében sétál és közben a megfelelő karmozdulatokkal kísérve, mindent bemutat Pou-nak: - Este es mamá (ez anya), este es papá (ez apa), este es Lállálé (ez a Balambér – a kedvenc nyula- a szerk.)…hublulblule. Leeleelblu…blleee, blulbul blublulee Keka Kigg (Peppa Pig)... Péter megpróbálta felvenni videóra, fél óráig lélegzet- és röhögés-visszafojtva hallgattuk Nóra beszámolóját, mire a félórás nagymonológ végén az átkozott fényképezőgép kiírta, hogy write error, utána meg hogy read error…szóval az egész felvétel ment a lecsóba…mit meg téptük a hajunkat.
A kedvenc szava továbbra is az hogy NOOOOOO, és ezt tudja mindenféle hangszínben és hangerővel variálni. Ez minket is trükkösebb kérdésfeltevésekre sarkall, aztán vagy bejön, vagy nem….legtöbbször nem….talán a fogunk közé szorított fadarab lenne a leghatékonyabb, hogy a NO-val egybekötött hisztis periódusokat tombolás, kiabálás és ráncigálás nélkül mi is békésen átvészeljük. J
Hétvégén egyik reggel hallom, hogy kiabál a szobájában: Mamáá, Anyaaa, mamááá…begyek hozzá, látom, hogy ott van minden cucca kidobálva a kiságyból, és a kisasszony egy szál pelenkában ott ücsörög a kiságyban és azt mondja nekem, hogy: - Frío… (Hideg)… J Este azt is felfedeztük, hogy az összeillesztéseknél egy kissé meglazult az ágy, a rács pedig kissé le volt tolva…lehet, hogy nemsokára eljön az idő, hogy áttegyük rendes ágyba, mielőtt szétszedi maga alatt a kiságyat Hulkika….
Amúgy nagyon cuki, egy kis bújós cica, ettől persze teljesen elolvadunk. Főleg mikor azt mondja Péternek, hogy Apucika (amit nem mindig sikerül neki kimondani), nekem meg: Aaaaa, Anyaaaa és odabújik, vagy odadugja a pofiját, hogy adjunk rá puszit….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése