Először is szeretnék valamit gyorsan kijelenteni. Ha a blogból úgy tűnik, hogy a gyereknevelés csupa móka és kacagás, akkor elnézést, de csaltam, nem írtam bele a nehéz részeket. Leginkább rózsakerthez hasonlítanám (jó sok tövissel) , mert habár csodás, nagyon megszenvedsz vele. Nálunk most van az az időszak, amikor nap mint nap nem úgy viselkedek a saját gyerekemmel ahogy szeretnék, hanem elborul az agyam, rángatom a kölköt fel a földről, ahová mostanság nagy örömmel fekszik állandóan és a többit nem is említem inkább. Tudom, hogy nagyrészt velem van a baj, vannak napok amikor nincs türelmem, ő meg olyan amilyen, egyelőre leginkább a cukitól a kiboritóig minden. Szóval nincsen Nóra idegösszeroppanás nélkül...
De azért cuki is. Beszél egyfolytában, most előjött bagybi, amire csak tippeljük hogy Barbi akar lenni, de hát Barbink nincs, lehet, hogy ezt fájlalja. Szombaton az ikeában ebédeltünk, gondoltam, minek a gyereknek külön menü, ugyse eszik semmit. Na bezzeg amikor meglátta az én csülkömet sült krumplival, maga elé kérte és kétpofára tömte befele, én meg ültem ott kaja nélkül és hülyén néztem magam elé. Persze azért a maradékot csak megkaptam.
Vasárnap irány az uszi, mert most vettünk bérletet mindkettőnknek Krisztával, Nórát meg a jövő héttől beirattuk tanfolyamra. A vizet imádja, fél óra után már lila szájjal se akar kijönni a partra. A kis lila fürdőrucijában nagyon aranyos. Szóval nem lesz gond az úszással, tetszik neki minden.
Kriszta meg egyre jobban jedi gyakorlóbábuvá válik, a gyerek úgy csavargatja az ujja köré, ahogy akarja. Én direkt nem veszem fel az utcán, mert már nehéz is, meg teljesen leszokott a sétáról és a babakocsit se hajlandó használni. Bezzeg Kriszta, aki mindig panaszkodik hogy fáj a dereka, gyere Nóra ülj a nyakamba, vagy a hátamra. Szóval hülyére vagyunk véve rendesen, jobb hozzászokni. Ha valami számára kedvezőtlen választ kap, egyből lebiggyeszti a száját és jön a műsírás, jó hangosan.
Ja persze, vasárnap este volt a 3 királyok felvonulás, és ismét csak az utca végéig kellett kiszaladnunk, szóval kényelmes volt. Mások jöttek felfordított esernyővel, hogy minél több cukit tudjanak elkapni, mi csak hagyományosan a földről kapkodtuk, illetve én a gyerekkel a nyakamban irányítottam Krisztát: ott is van még, arra, lökd föl a kiscsávót, fejeld le, ez az!
Jöttek a dobosok meg minden, jó kis felvonulás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése