Pénteken hamarabb végzek, úgyhogy kocsival simán odaérek a bölcsi melletti parkba nemsokkal azután, hogy Kriszta összeszedte a gyereket. Ez jó. Legalább együtt bohóckodhatunk kicsit. Igaz a héten csütörtökön nem melóztam, így akkor is össze tudtam szedni a gyerkőcöt, aztán kikövetelt belőlem egy fagyit, amit 20%ban ő evett meg, 30-ban én és a fele el lett hajítva nagy ívben, ahogy azt szokta. De fini volt, hmmm. Bár utána otthon le lettem cseszve, hogy hogy mertem fagyit télen (haha tél, 16 fok, na mindegy) és hogy biztos megfázik és akkor nekem annyi. Akkor is jó fagyi volt.
Na szóval péntek. Megyek a csajok után, aztán kiderül, hogy a bölcsiből Emánuellel és a szüleivel bandáznak együtt. Emánuel kissé kisebb fiú létére mint kislányom és ő volt az aki egyszer izomból rámarkolt Nóra hajára és csak pajszerrel tudtuk lefejteni onnan, szóval van köztük valami. :) Na most meg rivalizálnak. Nóra féltékeny Emanuelre, és ha leemelem a kissrácot valahonnan, a lányom keresztbe csapja karjait és durci fejet vág. Ennyi. Mindenhova egyszerre akarnak felmászni, mindennel egyszerre akarnak játszani. Az a szó, hogy compartir vagyis megosztani, nem igazán hatja meg Nórát. Mindenesetre a játszóteret mint katonai kiképzőpályát körbeszáguldották pár tucatszor, itt fel, ott le, át a kötélen, lehetőleg arccal a sóderba, szóval fantasztikus élmény volt. Még közben pár értelmes mondatot is tudtunk váltani a szülőkkel, szóval szinte kikapcsolódás volt nekünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése