Legutóbb ott tartottunk, hogy elhúzunk a hegyekbe hétvégére, ez meg is történt, festői környezetben, szuper kis bungaló, mindebből Nórát leginkább a kempingben lévő játszótér érdekelte, és hangos hisztibe kezdett, mert először mégis inkább kipakoltunk, és csak utána vehette birtokba a parkot. A házikóban 3 szoba volt, Nórát a mamával egy szobába helyeztük, hogy ne érezze magát egyedül az idegen helyen, előző héten már úgyis összehaverkodtak, ui. ingajáratban hol a kölcsönmacsek, hol Nóra látogatott át éjjel anyuhoz, ebből az utóbbi rendszeresen a mama ágyában ébredt. Szóval MiniDiktátor elérte, hogy szélsebességgel kipakoljunk és meginduljunk a játszótér és a falu felé. A magas csúzdán halált megvető bátorsággal száguldott a mama karjaiba, nem tudom mi történt volna, ha anyu épp nem áll ott a csúszda végénél. Aztán megkezdtük a süllyedést az erdei ösvényen a falu felé, amitől először vonyított a gyerek, a hordozására cipelt hátizsákba pedig semmiképpen sem akart beszállni, majd aztán rájött, hogy nem olyan rossz móka az erdőben sétálni, mert van egy csomó érdekesség, mint pl. a szeder, amit két pofára tömött befelé, tobozok és szálldosó pillangók….Laza 40 perc sétával meg is érkeztünk a faluba (a 40 perc Nóra és a japán turista miatt kellett, aki a rövid idő leforgása alatt 200 képet készített…). Itt aztán sétáltunk egyet, bevásároltunk a kisboltban, Nóra felfedezett egy másik játszóteret is, ahol aztán kicsit letáboroztunk ,papisan meguzsonnáltunk, míg a gyerek a helyi kiscsákókkal haverkodott és egy totyis kisfiút felszólított, hogy kövesse őt az alagútba. Ezután az irányt a kemping felé vettük, és viszafelé a technikának hála hajlandó volt beülni a hordozóba, ha bekapcsoltam neki a mesét a telómon. J A kempingben aztán még megmártóztunk a medencében, ezt Nóra felettébb élvezte, mivel nem hullámzott úgy, mint a tenger. Egyik medencétől a másikig rohangált habszivacsos úszómellénykéjében, mindeközben őrült kacajokat hallatott, majd nagy csattanásokkal landolt hol az egyik, hol a másik medencében. Ezt egészen addig csinálta, amíg sötét lilára nem lett a szája, mert akkor ráparancsoltam, hogy jöjjön ki. Ezután a házikóban még jó meleg vízben lezuhanyzott, ez nagyon tetszett neki, aztán hagytam egy kis mesét nézni, miközben kapott egy kis vacsit. Mi is megettük a kis konzervjeinket, de később mégis elmentünk vacsorázni a kemping éttermébe, ahol két nagyon lassú bácsi szolgált fel nagyon finom grillezett nyulat, aminek a nagy részét a Nóra ette meg, mint címeres vércse. J Persze közben ki-be rohangált az étterembe, és mindig épp egy húscafat lógott ki a szájából, tiszta Croods baby (https://www.google.com/search?q=croods+baby&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=5QXyU76aPOLn8gG7ooCADA&sqi=2&ved=0CBoQsAQ&biw=1188&bih=559#facrc=_&imgdii=_&imgrc=N5mKiTdSQFjLGM%253A%3BHb25RqxTDIkFIM%3Bhttp%253A%252F%252Farchives.deccanchronicle.com%252Fsites%252Fdefault%252Ffiles%252Fmediaimages%252Fgallery%252F2013%252FMar%252Fthe-croods-stills-20.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Farchives.deccanchronicle.com%252F130418%252Fentertainment-hollywood%252Fgallery%252Fcroods-stills%3B620%3B376), de már beszéltük, hogy a Maugli név is tökéletesen illene rá. Másnap fogaskerekűvel felmentünk a hegytetőre, itt is Nórát leginkább a rohangálás érdekelte, meg a mindenhová felmászás és a tőlünk való legmesszebbre elszaladás, de azért jól elvoltunk.
A következő hét aztán változó ritmusban telt, a kis szörny felváltva borította ki apukáját vagy a mamát, vagy éppen engem. Aztán szombat reggel anyu hazautazott, és bár a gyerek előző este nem volt hajlandó neki puszit adni, miután anyu elment felriadt, és hangosan kiabálni kezdte, hogy –Mama, mama, puszi, puszi! Egészen meghatódtam…..
Vasárnap aztán elhatároztam, mivel Péter úgyis dolgozott a hétvégén, hogy elviszem kismancit az állatkertbe. Error!!!! J Az állatok kábé csak az első 10 percben érdekelték, utána számomra megkezdődött a vesszőfutás ill. a hogyan navigáljunk az emberek között babakocsival és fényképezőgéppel, úgy hogy közben az előttünk rohangáló gyerek ne másszon be a struccokhoz. Szerintem aki látott, az megállapíthatta, hogy a leggenyóbb anyuka vagyok a világon, mert a gyereket csak a hajánál tudtam elkapni a struccok karámjánál, hogy be ne rohanjon közéjük, aztán még menedzselte, hogy amíg a kengurukat vagy miket néztük, akkor a korlátról még hanyatt essen, és beverje a betonszegélybe a fejét, mindezt úgy, hogy ott álltam mellette és esélyem sem volt elkapni…. Szóval megállapítottam, hogy legközelebb ilyen kalandra minimum 1 v. 2 plusz felnőtt társaságában vállalkozom csak. Azért remélem tetszett neki az állatkerti kaland. Az állatkert kisboltjában vásárolt cica mindenesetre igen, hazafelé boldogan szorongatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése