Bár kissé megkésve, de ünnep van, mert Nóra több mint egy hete KIDOBTA a cíííít, vagyis a cumit, az ősellenséget, minden anya Archenemy-jét, Lex Lutorját, Jokerét, stb stb. Mi már - illetve Kriszta leginkább - tiszta stresszben éltünk, hogy a gyerek úgy megy oviba, hogy még mindig cumizik éjjelente. Már bevetettünk mindenféle trükköt, pl vettünk egy spéci mesekönyvet aminek az lett volna a célja, hogy a gyereket rábeszéli a cumi elhagyására - hahaha, sátáni kacaj, álmodik a nyomor, még mit nem! Próbálkoztunk ígérgetéssel, ilyen regáló, olyan regáló, csereajánlatokkal, ekkora labda, akkora labda, de nem. Megszégyenítve hevertünk a képzeletbeli ring padlóján, miközben az óriás cumi a másik sarokban röhögött és a gyermek meg ránk számolt. De 9nél mindig feltápászkodtunk a padlóról, hát nem lehet ezt feladni, kűzdelmünk szent, célunk igaz, szívünk erős, karunk bátor, a többit tudjátok.
Aztán egyszer csak a cumi állaga elkezdett romlani, a vége kilyukadt, a tövénél elkezdett elvállni a műanyagtól. Ezt a csodát kihasználva mondtuk neki, hogy ez az UTOLSÓ CÍÍÍ, és ez az egy dolog amit elfogad tőlünk. Amikor bármire azt mondjuk, hogy ez az utolsó, az ok. Ha nem mondjuk és elzárjuk a tévét, akkor balhé van, de ha szólunk előre, akkor az ok.
Szóval mondtuk ez az utolsó cííí, több nincs és nem is lesz. Fel voltunk készülve a 3. világháborúra, hetekig tartó hisztire és átüvöltött éjszakákra.
Erre a gyerek odament a szemeteshez, kinyitotta és beledobta a cííít. ENNYI.
Azóta se szól egy szót se róla. Hihhhetetlen!
Jeee, gratula! igen inteligencs viselkedés ez Nórától!
VálaszTörlés