Ms Houdini és a klónozott Lalalé

A karácsony jól telt, eltekintve attól, hogy egy páncélszekrény ül a gyomromban 2 napja és a kaja gondolatától is rosszul vagyok, pedig nem is ettünk sokat. Na jó, annyira sokat.
Nehéz volt megállni, hogy ne vegyünk meg mindent Nórának amit meg tudunk venni, mert van csomó jópofa játék és hú ennek is örülne, annak is örülne stb.
Végül Dórás sátrat kapott és hozzá 100 db labdát (ERROR!) meg pecsételő készletet (ERROR!) és olyan könyvet amihez jár egy letörölhető filctoll (ERROR!) és nénjétől egy Lalalé mark II-t ami még puha és tiszta és szép rózsaszín és működik a harangocskája is a pocakjában, ellentétben Lalalé mark I-gyel aki szürke, koszhadt, és már rég nem csilingel. Lalalé I akkor is szeretve van, de most már minimum 2 db nyúllal szaladgál mindenhova kislányunk, esetenként ezt kibővíti a Kockás Fülüvel és Lalalé mark III-mal (aki kicsi és lila) ja meg a koala macival, ilyenkor úgy néz ki mint akit megtámadott egy falka megvadult plüssállat.
Az (ERROR!) felirattal ellátott ajándékokról gyorsan kiderült hogy rengeteg munkát és testmozgást biztosítanak nekünk lásd labdák amit napjában 20x kell összeszedni mindenhonnan, vagy takaríthatunk utána pl filc és pecsét ami a könyvről ugyan letörölhető de a falfelületekről kevésbé...

Mivel Nóra most már sokat nézi Pepa Piget is a tévében, eltanulta George pigtől a dinós rémisztgetést, amin nagyon jókat röhögünk. Kinyújtja a két karját és fel le hadonászik velük, miközben fenyegetően morog Váááááá hanggal. Néha még be is rogyaszt térdben, hogy nagyobb legyen a hatás. Egy ilyen előadás feldobja az ember egész napját.

Tegnap este Kriszta lefektette, majd éjfél körül bement hozzá, és csodák csodája a gyerek pucéron feküdt az ágyon, csak a pelust hagyta magán, levette a kezeslábas pizsijét és levette a jó vastag hálózsákot is, ami patentos és cipzáros is. Igen meglepődtünk és elhatároztuk hogy mától odaláncoljuk rá a ruháit.

Nóra szótár és elektromos redőny, de mostmár tényleg…. (Kriszta)

Szóval Péter az elektromos redőnynél maradt el a történetben….mostanában sokat röhögünk Nórán, akinek új szórakozása az elektromos redőny fel- le húzogatása. Reggel, mikor felébred, felhúzza magának a redőnyt, majd a függönyt elhúzva átnéz a szobájára merőlegesen eső konyhába, ahol álmos anyukája éppen a kávét rakja fel a tűzhelyre, aztán csak átkiabál, hogy: -Hola anya! – mi meg röhögünk, mert nagyon vicces, ahogy hirtelen megjelenik az ablakban a kis kócos feje….Bár leginkább csak én röhögök, mert az apukája általában ilyenkor még épp a másik oldalára fordul a hálószobában, így maximum a délutáni szieszták alatt megismétlődő eseményeknek lehet szemtanúja.

Mielőtt elfelejtődik, meg kell örökíteni az utókornak a jelenleg aktuális Nóra-Magyar szótárt is, amelynek tartalma még némileg szerény, de annál szórakoztatóbb:

Tájitó – Távirányító

Burikátá – Buborék

Kelloló – Gyerekdalok

Szauro – Dinoszaurusz

Kekakigg – Pepa Pig (rajzfilmfigura)

Kennyenye – Kenyeret

extended edition:
Teee - tessek
Gyig-gyug- dinó

A legviccesebb a mondatalkotása, mert halandzsául már folyékonyan beszél, és az értekezései végére mindig beilleszt egy-két mások által is értelmezhető szót. Az ilyen mondatai kábé így hangzanak: hlbulbheluul luu, anya. Blllblllublle blleblu kutya. Hábillleblbleblu ble nénje…. J J

Aztán néha előrukkol egészen meghökkentő dolgokkal, amelyeket a Dóra, a felfedező c. rajzfilmből szed. A múltkor is ígértem neki, hogy megyünk sétálni, csak még előtte sertepertéltem valamit a konyhában, egyszercsak bejön a gyerek és azt mondja, hogy: -Anya, let’s go! J Majd utána  nyomaték kedvéért spanyolul is hozzáteszi: - Vamos (menjünk), Anya! – ezzel eloszlatva korábbi feltételezésemet, miszerint nem tudja mit beszél... Minden nap megdöbbenek, hogy már miket tudnak a kétévesek….

(Kriszta)

Tintaorr és az elektromos redőny

A héten esténként én vagyok Nórával, mert Kriszta PR tevékenységet folytat vagy ilyesmi. Teszem ami tőlem telik és egyre jobban látom, hogy Kriszta nélkül én megőrülnék és megenne minket a kosz igen hamar a kis maki lányommal együtt.
Na szóval tegnap minden ment elég rendesen, a gyereket leteszem aludni aztán reggel mikor Kriszta bement érte a gyerek feje tiszta tinta... ugyanis elfelejtettem levenni az ujjáról a kis gyűrűt, amiben egy tintapad és egy pecsét volt, igazi pecsétgyűrű. Na ez éjjel szétjött gondolom és szétkenődött mindenfele. Hurrá.
Hogy jön ide az elektromos redőny? Majd legközelebb.

Kalandok a parkban

Ma a gyerek itthon maradt velem, mivel itten valami teljesen mást ünnepelnek mint a Mikulást, de azt államilag. Tehát bölcsi zárva. Ok. Erre még habnak megjön a tulaj is, hogy most megcsinálja az erkélyen a tárolószekrényeket. Ok. Érdekel is engem.
A gyerek már reggel rekord mennyiségű mesét nézett, aztán elvittem a parkba, nehogy ne fáradjon el. Ez valójában úgy történik, hogy kb fél óráig sétálunk a 10 percre lévő parkig, én közben többször kikészülök, ő meg hisztizik, hogy vegyem fel. Ez a legújabb hecc. Állandóan fel kell venni pedig már kb 15kg ruhában és baromira nem esik jól cipelni. Na de kit érdekel. Szóval megérkezünk a parkba, közben egyfolytában folyik az orra és én rájövök, hogy csak 1 db zsepink van, amit origamira hajtok és minden hajlatába elhelyezünk egy adag zöldet, hogy legyen ami összetartja. Mikor már tényleg nincs több hely a zsepiben, eldobom nagy szomorúan és utána jön a nagy kérdés, hogy hogyan tovább. Mihez kezdünk a következő zölddel, ami már jön is kifelé.
Szükség törvényt bont alapon szerencsétlen Bala füle lesz a zsepi úgyhogy ma már bizti mosógép a sorsa. Szegény Bala már így is béke Nobeldíjat érdemel.
Ja igen, a parkban láttunk két kutyát játszani, egy kis vakarcs meg egy bull terrier. Jól elvoltak és mivel itt a harcikutyák is tejbegrízesek, nem féltem és simán odamentünk a gyerekkel. Nóra tök jófej a kutyákkal, szereti őket, beszél hozzájuk, odatartja a kezét, szóval tényleg barátságos. A bull jön is felénk a nagy busa fejével, én is beszélek hozzá, nyugi, minden ok, megsimogatom, minden cool. Aztán a kutya meglátja a gyerek kezében a nyulat és lemerevedik. Én meg próbáltam szépen magamat a gyerek és a kutya közé ékelni, biztos ami tuti alapon. Közben szóvaltartottam a kutyát de akkor már a gazdája is szólt neki párszor, hogy ébredjen fel a kómából. Végül a gyereket szépen elkormányoztam messzebbre az ebtől, habár Nóra még ekkor is szuper barátságosan üvöltözött vele, hogy adiooooos kutyaaaaaa!

Cseles ruhák

Néha én öltöztetem a gyereket mielőtt viszem a bölcsibe és ez nem mindig könnyű. A nők szerint teljesen egyértelmű melyik ruha hátul és melyik előlgombolós. Mivel nekem sose volt hátulgombolósom, nekem minden ruha előlgombolós, hacsak nincs valami hatalmas rajz rajta, amiből kikövetkeztetem, hogy ez talán mégis hátulgombi. Egyik este is azon röhögött Kriszta, hogy simán ráadtam a Nórára a hátulgombolós felsőjét előrefele a gombokkal. Hiába magyaráztam neki, hogy nem volt semmi ami felhívta volna a figyelmemet erre a cselre, nem hiszem, hogy megértette. Azóta óvatosabb vagyok. Minden ruháról a legrosszabbat feltételezem és így csak pozitívan csalódhatok.

A gyerek rászokott az alkudozásra és jó benne. Amikor már fáradunk elég jó eséllyel szivat meg minket, hogy még egy Dórát vagy Minit nézhessen. Néha anyja megszánja, néha én. De igazából mindegy, a lényeg a végeredmény. Bővült a kedvenceinek a listája, már rajta vannak a Minionok a Gruból és Pepa Pig is, amit még abszolút nem bír kimondani (patipigi), de azért mi értjük, mit akar. 

Egyébként már jól elszámol spanyolul tízig, nemsoká lehagyja apját aki az egy-kettő-sok számrendszerben mozog. 

A zombikutya kimászik...

A hétvégén nénjének és Krisztának az a nagyszerű ötlete támadt, hogy átteszik gyakorlatba csodás elméletüket miszerint itt az ideje hogy a gyerek nem a rácsoságyban aludjon. Én tiltakoztam már előtte is, ezért most meg se kérdeztek. Mert egyenjogúság van, de a nők nyernek.
Még csak nem is azt csinálták, amit már felvetettek, hogy a gyerök átmegy a nagy ágyra amire vettünk oldalsó felcsukható védőkeretet, neeeeem. Leszedték a rácsoságy oldalát. Az első éjjel, amikor nénje is nálunk aludt, nem is volt semmi gond. A kis álszent szépen átaludta az éjszakát. Bezzeg vasárnap, amikor már csak leharcolt szülei voltak a lakásban a gyerek a lefekvés után elkezdett kicsoszogni a hálózsákjában a hálószobából a nappali fele. Ahogy négykézláb igyekszik végig az előszobán, fejét lógatva, leginkább egy zombikutyára hasonlít a kis cukorfej. Szóval jó poén volt, visszarakjuk. Aztán megint, megint és megint. A poén már gyengül, az idegrendszerem is. Hajnali kettőkor már igen csúnyákat mondtam és mivel Kriszta is felkelt, én durcásan berobogtam és bealudtam. Reggel a gyerek természetesen a nagyágyban volt.
Szép idők jönnek, mondhatom...

Mindenki jobban van

Megnyugtatásotokra közlöm, hogy mindannyian jobban vagyunk, ki többé, ki kevésbé. A gyerek szerdán már nem volt lázas, erre Kriszta megkönnyebbülten azonnal elrendelte másnapi bölcsibe szállítását. Mi még nem épültünk fel az egyhetes tatárjárásból amit Nóra napi 24 órás otthonléte jelent, de majd idővel. A kétnapos hétvégék nem elég hosszúak, ez tény.
A kiscsaj új kedvence a Minik, vagyis a minionok a Gruból, ami nekünk is jó, mert őket mi is csípjük és habár biztos meg fogjuk útálni őket a 2000. ismétlés után, egyelőre még lelkesen nézzük Nórával.
Tegnap sokáig kerestem a megfelelő szót lányom jellemzésére és végül a szeszélyes szónál maradtam. Naggyon szeszélyes. Mint a tavaszi időjárás. Kétpercenként változtatja a hangulatát, a kedves, bújós kiscicától az üvöltő, sikító vadállatig.

A hosszú betegség

Nóra már egy hete otthon van Krisztával. Eleinte nagyon beteg volt, magas láz, levertség, gyengeség. Aztán javult de a láz minden este visszatér. Krisztának lassan kéne egy hetes luxusnyaralás, lehetőleg egyedül, hogy kipihenje a gyerek által okozott idegkimerültséget. Nem egyszerű vele. Amíg jól van, hiperaktív és hiperhisztis. Tudja hogy mit akar és azt rögtön. Ha nem, akkor üvöltés, sírás. Hurrá! Elszúrtunk valamit? Vagy ez normális ebben a korban? Ki tudja. 

Lényeg, hogy meg vagyunk lőve. Karácsonykor a gyerek 2 hétig otthon lesz, nekünk meg már alig van szabink. Nem tudom ezt hogy gondolták az okosok, de valahogy nem stimmel. Vagy az összes szabinkat a gyerekfelvigyázásra költjük vagy keresünk bébiszittert, amihez nem fűlik a fogam és nem az anyagi vonzata miatt, de senkire nem szívesen bízom a gyereket, ha nem ismerem régóta és nem bízok meg benne. 

a megállíthatatlan Anya találkozik az elmozdíthatatlan Nórával

Kriszta és Nóra heroikus csatákat vívnak amiből én igyekszek kimaradni.
Kriszta azt hiszi, hogy akarattal le lehet győzni a makit, pedig nem. Nóra azt hiszi, hogy az anyját a hisztivel le lehet győzni, pedig nem.
Én azt hiszem, hozok egy sört a hűtőből.

magyar gyerök

Mi a lány kedvenc kajája: kóóbász! Mondjuk az olivabogyót is szereti, de asszem a kóbász mindent visz. Egész jól el lehet vele katonázni. Mindig jön, aztán sorba áll: apa, kóbász?

minden napra egy pici

Igazából minden nap írnom kéne egy mondatot, mert mindig van valami aranyos amit mond vagy csinál. De persze néha kimaradnak napok, sőt hetek.
Ma reggel pl úgy rohant be a bölcsiben Xavihoz, mintha én ott se lennék, pedig 2 hete még minden reggel üvöltött, miközben lefejtették a kis kezeit a nyakamról. Fránya Xavi. Kezdek féltékeny lenni.
Mióta nincs kocsi, gyalog nyomjuk a bölcsibe, mármint én gyalog, őfelsége meg a kis babakocsiban. Mindig megjegyzi, hogy csucsuuu, azaz vonat, mikor megyünk az állomás mellett.

Minimuki 2 éves

Kislányunk 2 éves lett, épp vasárnap, úgyhogy nagy bulit csaptunk. Már jó ideje Kriszta megvette az ajándékokat, persze a legtöbb Dórához és Pocoyohoz kötődik, szervezte a pikniket, imádkozott a jó időért stb stb. Én meg morogtam, ahogy szoktam :).

Le lettem szúrva, hogy nincsenek fotók. Tessék.

Végül mindennel szerencsénk lett, az idő jó volt, annak ellenére, hogy egy hétig esőt jósoltak, végül napsütéses szép nap volt. Jöttek a barátok, nénje, meg egy ovistárs és családja, szóval egész szép számmal voltunk. A gyerek szerintem le volt nyűgözve, nem is értette a dolgot, de jól érezte magát. Mikor hazamentünk olyan fáradt volt, hogy csak aludni akart. Aztán délután lementünk a partra élvezni az őszi napsütést. Ez a legszebb része az évnek, meleg van, de nincs hőség, a part üres.

NéróNóra

Kislányunk nagyszerű politikus már most. Reggelente felajánlja a választás lehetőségét számomra (életképtelen félzombi), hogy vagy éktelen balhét csap és a vinnyogásával lesz tele a ház és a fejem, vagy nézhet egy Dórát. Amúgy sem túl erős akaratom ilyenkom hamvába dől és már nyúlok is a távkapcsolóért. És akkor 15 perc csönd....
Esténként ugyanez a műsor egy kis kínai piacos alkudozással fűszerezve.
- Gyere Nóra, nézhetsz egy Dórát! De csak EGYET!
- Dóra! Vúúúú, vááá..... Kettő?
- Nem kettő! EGY!
- Dóra, kettőő, egy Dóóóraaaaa! ..... Pocoyo?
- .......? (ide tetszes szerint beilleszthetők az Asterixből ismert halálfejes hieroglifák)

Reggelente a bölcsi fele már eltölt a rettegés, hogy mekkora balhé lesz. Már azért imádkozom csöndben a kocsiban, hogy bent legyen Xavi, az egyetlen csóka az egész bölcsiben, és Nóra nagy szerelme (ehh de útálom ezt a szót a lányommal kapcsolatban, kezdek el Vaderesedni).
Szóval ha Xavi bent van, akkor megúszom a reggeli sírást, üvöltést, és a nyakamba csimpaszkodást, mert Nóra odarohan Xavihoz, addig én taktikásan elzárom a termet eltorlaszoló szekrénykével a kiutat és elmenekülök. Hát így...

hisztis

Ma reggel aranyos volt Nóra, egész addig míg ki nem léptünk a kapun. Ott én balra akartam menni amerre a kocsi van, ő meg jobbra és mikor ezt nem engedtem ledobta magát a földre. Hurrá. Felnyalábolom a kis majmot, és cipelem a kocsihoz. Aztán a kocsiban ismét normális volt, utána a bölcsiben is egészen addig a pontig, amíg be kellett volna mennie a közös kis terembe ahol vannak 9ig. Na itt jött az üvöltés, sírás, amit csak el lehet képzelni. Hiába beszélgettem vele, semmi. Aztán az ovónő lefejtette a nyakamból mint egy tépőzáras plüssmajmot, de ez a maki csak sírt és üvölt hogy apaaaaa. Na nekem is pont ez hiányzott ma reggelre, szuper szar közérzettel mentem a melóba.

sofőr, várj míg felveszem a napszemcsim

odahaza, idehaza

Voltunk otthon 2 hetet, és úgy tűnik Nórának nagyon tetszett a dolog.
Már a repülőn igen jól szórakozott, mi kevésbé. Két műanyag poharat húzott a lábára és abban pipiskedett mint egy balerina. A hátsó szomszédokat is jól elszórakoztatta órákon át.
Leányfalun Grizlivel barátkozott (elsőre persze tökre meg volt ijedve, mert Grizli ugatott örömében), bár azt el kellett magyarázni neki, hogy a kutya felé nem rugdosunk, mert most ez lett az új hobbi. A kertben mindent fel kellett fedezni, volt nagy jövés menés. Anyu is kipróbálhatta, hogy az emleti tanácsosztás és a gyakorlati nevelés mennyiben tér el egymástól.
Később lementünk a Sipos mamához, nagy offroad utazás volt, de megérkeznünk. Ott is kertbe ki (persze mezitláb), minden ehetőt lelegelni, minden mozgót megnézni stb.

Ezután Fehérvár, ahol ismét ő volt a sztár. Irgalmatlan étvágya lett, a zöldborsó főzelék lett a nagy kedvenc. Itt is felfedezte mindkét kertet, úgy ette a paradicsomot, körtét és szőlőt, mint egy kis hörcsög.
Aztán én visszajöttem, de ők még maradtak egy hetet.
Hirtelen elkezdett fejlődni a magyarja, elkezdett mindent utánozni és ismételgetni, úgyhogy már várom mikor mondja az első cifra káromkodását.

Ma visszament a bölcsibe, ahol azzal leptek meg, hogy pár napig csak pár órát lehet ott, mivel beilleszkedés stb stb. Hát erre mondom, hogy nekünk melózni kéne esetleg és se kutyánk se macskánk aki vigyázni tudna a gyerekre, szóval kis magyarázkodás után bent tartották Nórát. Néha úgy tűnik, hogy itt vagy senki se melózik, vagy mindenkinek kiterjedt családja van és ez elvárás is. Ha nem, akkor szívsz, mert mi 5kor zárunk, és olyan dolgokat találunk ki, aminek "normális" dolgozó ember nem tud megfelelni.

Nórának mostanában jó sora van, itt van vele a Mama és a Nénje, akik a nap nagy részében szórakoztatják és lesik minden kívánságát. Nénje a szokásos népszerűségnek örvend, míg a Mamával vannak némi fenntartásai, ami legtöbbször a – Mama, no! – felkiáltásban és a Mama felé való ütemes legyintgetésben nyilvánul meg. Próbálgatja a bilire és wc-re ülést is, de a dolgokat legtöbbször még a lakás egyéb pontjaira sikerül elhelyezni, legkevésbé sem a bilibe ill. wc-be. A legjobban az tetszik neki, hogy nem kell pelenkát venni. Egyre bővül a repertoárja, 3 szavas tőmondatokban már egész jól kifejezi magát: pl az anya odaadta Nórának a szemüveget, azt már el tudja mondani: Memüeg Nóna Anya + bólogatás és mutogatás. A tengerben is egyre bátrabb, legújabban már nem akarja felvenni a beülőkés úszógumit, csak úgy a la natur gázol be a vízbe, majd amikor jön a hullám sikítva-röhögcsélve kimenekül, és ezt ismételi kb. 500x....viszont így az esti alvással sincsenek problémák, kábé úgy borul be az ágyba, mint egy zsák krumpli. Nénjének hála már új barátnője is van, egy felfújhatós Dóra, a felfedező személyében, amit-bocsánat, akit-  a kínai bolt ajtajába függesztve látott meg, és minden egyes alkalommal amikor elmentünk a bolt mellett az egész utca tudtára adta, hogy Dója,Dója....evidens, hogy meg kellett venni. Azóta az élet szép: Dója jön velünk mindenhová mind az 52 centijével, kiskocsiban, hónunk alatt, fürdőkádba szuszakolva.....minden bizonnyal Dója szeretne majd Magyarországra is ellátogatni, még szerencse, hogy le lehet ereszteni, ezért viszonylag könnyen szállítható. Más kérdés, hogy mennyire bírja Grizzlyke fogazatát és mi lesz, ha beüt a katasztrófa és kilyukad a barátnő. Az otthoni kalandokról majd később számolunk be....

(Ez Kriszta első bejegyzése a blogon, tapsoljuk meg, kedves olvasóink.)

ó úgy élvezem én a strandot...

Tegnap a hőség elől lemenekültünk Gava Marba ismét. Kocsi tele a csacsika családdal meg a szirszarságokkal amiket ilyenkor visz az ember. Leparkoltunk nem túl szabályosan, de sikeresen. A víz szuper, Nóra a felfújható sárga beülőjében teljesen odavolt és sikítozott örömében. Jó sokat voltunk a vízben, nagyon jól érezte magát. Aztán homokvár építés, fetrengés a homokban és krokettnek álcázás volt a progi. Még sikerült egy bekaki és kis hiszti is a végére, nehogy már unatkozzon a család.

PandNora szelencéje.

Kislányunk új becenevei sokat elárulnak hobbijairól:
-kis tolvaj,
-tazmán ördög
-nyakas kakas
stb stb
Mindebből jól látszik milyen harmonikus az együttélésünk. Kriszta tegnap vett egy új sótartó porcelándobozt, ERRORRR!, de mire kibontotta már az 500darabos puzzle-ra hasonlított leginkább. Aztán a szokásos esti üldözéses jelenetek: -Add vissza a pénztárcám! Tedd le a mobilt! Állj meg te kis csibész! stb stb

Reggel arra ébredtem, hogy berobog hozzám, felmászik az ágyba és lefekszik mellém :) Apaaaa! Imádom a kis lustaságot!

La luna

Tegnap este lementünk a partra hogy ne a lakásban szaunázzunk. Nóra mutogat a holdra, mondom neki magyarul meg spanyolul is, hogy mi az, aztán egyből mondta utánam: la luna. Meglepően hamar elsajátít dolgokat. Aztán mikor hazafele megálltunk egy fenyőkkel tele "kertnél" simán kiszúrta a szürkületben, hogy az egyik fa mögött lapul egy cica és mondta is egyből. Mi meg a két vaksi nézelődtünk fél órát, mire rájöttünk, hogy hol is van a cica.
A tengertől nem fél, ki be szaladgál, ahogy jönnek a hullámok. Örülök, hogy itt nőhet fel, szép dolgokat lát.
Anyutól kapott egy pici kockás fülü nyulat (KFNY), most az a kedvenc, de azért ma reggel be kellett raknia a kocsiba kisbalát, nagybalát meg birit, biztos ami tuti, és miután meglátta a tegnap ott felejtett KFNY-t akkor ejtette mindhármat és azt vitte be a bölcsibe.

Apró kalandok

Az öltözködésről jut eszembe, hogy aki feltalálta a hátul keresztpántos egybe fürdőrucit az ilyen pöttöm izgőmozgó menőmanóknak, na annak adnék pár érdekes feladatot, pl adjon rá egy 400 kilós bikára egy bikinit a pamplonai futtatás közben, vagy kígyóra kezeslábast, vagy hangyákra karperecet.
Megizzadtam rendesen. Mert ha a legelején nem jól teszed a pántokat, akkor miután már ráadtad a gyerekre a cuccot, és félúton vagy a siker felé, akkor jössz rá, hogy vissza az egész...
Vasárnap meglátogattuk kis Gerardot és lementünk együtt a partra. Kis Gerard már tök jól megszokta a spanyol-katalán létet és nagyon barátságos, aranyos kissrác lett. A parton jól eljátszottak Nórával, még puszi is volt, utána meg romantikus vacsora amit a lökött szülők jelenléte rontott csak el.

van aki Pou-t nem ismeri avagy Pou-zunk most együtt

Hát azt hittem ezt már rég megírtam, de nem. Pótlom.
Szóval androidra van egy Pou nevű játék ami egy babzsák szerű tamagocsi lényecske etetéséből, neveléséből és szórakoztatásából áll. Nagggyon pihent agyú, viszont a gyerek imádja :)). Mi meg Krisztával kénytelenek voltunk feltelepíteni, mert egyébként a gyerek kiszekálja az agyunkat.
Szóval a lényecskét az érintőképernyőn lévő falatok szájbajuttatásával kell etetni és ezt már Nóra is tudja csinálni. Ezerrel koncentrál mikor a szalonnára rányom az ujjával és a nyomást megtartva draganddrop akcióval eljuttatja azt Pou szájjáig. Mindezt 20 hónaposan. Én örültem ha bilizni tudtam ebben a korban. Na szóval itt az evolúció, a következő generáció már annyira digitális, hogy ne adj isten ha egyszer vége lesz a netkorszaknak, hát nem tudom mihez kezdenek magukkal.

a papaya

Lányunk kedvenc nótája az "A part alatt" vagyis az ő interpretációjában: apapaja. Mindig megmondja ha ezt akarja hallgatni és nézni, addig piszkál vele amíg el nem indul a dvd. Utána néma csend és koncentrálás. Szereti még a "Tavaszi szél" c. nótát is mert abban a rajzfilmben aranyos madárkák vannak és ez tetszik neki.

Egy dolog van amitől a lányunk fél és az nem a nagy kutyák, hanem a robotporszívó, amit egyszer már tönkrevágott, mikor szépen ráállt a hátára és utána a nyomorult porszívó csak körbe-körbe tudott menni. Aztán megjavíttattam és azóta retteg tőle. Olyannyira, hogy be kellett vinni a mi szobánkba, de ha nyitva az ajtó és meglátja, akkor csak mutogat rá és sírásra görbül a szája. Elneveztem a robotot Robinak, azóta "OBI" mondja a kiscsaj lebiggyedt szájjal...

Xavi te bitang-o

Lányunk bölcsijében van 1db férfiember aki Xavi névre hallgat. Egy fiatal srác aki a pénzügyeket intézi. Na Nóra olyan szinten zavarba jön, mikor Xavi megszólítja (tehát minden egyes reggel) hogy megpróbálja magát beásni a betonba, vagy elbújni a lábam mögé. Minden reggel. Xavi nagyon élvezi a helyzetet, én már kevésbé. Már próbáltam nevelni Nórát, hogyan kell reggel hanyagul odaköszönni Xavinak de mikor belépünk akkor csak a hasravetem magam és belefúrom az arcomat a Balambér nyúlba taktikát veszi elő. Ajjjj.
Lekopogom, de úgy tűnik az esti hisztizések elmúltak, most tök jól ki lehet jönni Nórával, a fürdés sem torkollik üvöltésbe és az alvás is gyors és fájdalommentes. Yipppeeee.

Nicsak ki beszél?

Nóra egyre többet beszél, sőt egyre többször meg is értjük. Mert van amikor csak magában magyaráz teátrális kézmozdulatokkal, de senki se tudja miről van szó. Aztán sokszor szavakat ismételgetünk, válaszolgat nekünk. Néha meg teljesen új szavakat kap elő a semmiből, amit esetleg a bölcsiben szedett fel.
Tegnap is mondott valamit, talán, hogy caliente, azaz meleg. Tudja mondani, hogy vale vagyis ok, sőt még magyarul is mondja, hogy jó.
A múlt héten a játszótéren arcra esett, úgyhogy most nem annyira fotogén szegénykém, de azért persze kellett csinálnom több tonna fotót róla, mert kint az erkélyen Kriszta csinált neki bungit és abban nagyon szeret időzni.
A lopkodással vannak némi gondok, mert azonnal megszerez mindent az ebédlőasztalról, legyen szó mobilról vagy pénztárcáról. Aztán elszalad vele, ha nem vagy elég gyors és utána szétkapja atomjaira. Egyrészt nem lehet haragudni rá, mert nagyon aranyos, másrészt viszont enyhén bosszantó, mikor a mobilod csak úgy pattog a parkettán.
Tegnap azon röhögtünk sokat, hogy megkostolta a fagyit és olyan meglepett arcott vágott, hogycsak. A meleget már ismerte és szokta is mondani, de a hideg még új volt neki a kajában :).

Tanulságok (nem hosszú ú) a 4 nap után

1. Minden tiszteletem az egyedülálló szülőké. Nincs életed csak napi max 3 órát, amikor a házat próbálod a szemétdomb színvonala fölé emelni.
2. Ha bármilyen kételyed támad, hogy mit is fog a gyereked csinálni egy bizonyos helyzetben, simán gondolj a legrosszabbra és általában bejön. (Ha úgy tűnik a pénzzel játszás jó ötlet, felejtsd el, mert úgyis a szájába veszi. Ha úgy gondolod, hogy nem keni szét a kaját minden elérhető felületen, felejtsd el, mert szétkeni. És még sorolhatnám.)
3. Lehet, hogy a tévézés nem túl jó a gyereknek, de csodás a szülőnek, mert addig tudja, hogy a gyerek megbabonázva és tátott szájjal bámulja a kedvenc műsorát és nem az elektromossággal ismerkedik a konnektorban. A tévé egy csoda! A kockás fülü nyúl meg maga a messiás.
4. A gyerekkel a legjobb reggel. Akkor még aranyos és kedves és cuki. Aztán délutánra nyűgös, fáradt, hisztis manó lesz. De reggel imádnivaló.

Aztán megjött nénje és könyebb lett az élet. Aztán megjött Kriszta is végre és visszatértünk a normális kerékvágásba.

A leghosszabb 4 nap

Kriszta hazament melóügyben. Én meg maradok a kis diktátorommal kettesben.
A melóból elkéredzkedtem hogy 5re odaérjek a bölcsibe és összeszedjem. Eddig minden ok. Kocsiba be, haza, Krisztát kivisszük a reptérre, irány haza. Parkolás, irány a játszótér, ahol egy óráig a csikkeket próbálta összeszedni és lépcsőzős edzést tartott nekem és magának. Utána irány haza. Pár kockás fülü nyúl (örök hálánk az alkotóknak, mert imádja a gyerek, egyszerűen megbabonázva bámulja) után vacsi. A vacsi egész jól ment, sok zöldség, fele a földre, aztán joghurt, pogi, minden mi szem szájnak ingere. Utána irány a fürcsi, ahol most a legmenőbb a dugókihuzogatás és a samponivás. Aztán pizsi, tejci és be az ágyba kis tiltakozás ellenére. Tehát 9kor elkezdődik a saját életem és 12ig tart. Ekkor Nóra sírni kezd. Először türelmesen megyek be hozzá, de hajnali 2kor már nagyon nem... Már a szobájában alvást is kipróbálom kínomban, de eredménytelenül. Aztán isteni szikra, tejci! Beviszem neki a maradékot és fekve beszippantja az egészet. Utána 7ig alvás. óóóó de hüje vagyok!
Reggel ébresztő, tejci, reggeli, öltöztetés a la apuka, és irány a bölcsi.
A munkahelyre már csak pihenni járok be :).

Apukalipszis

Szóval új leosztás van. Nóra irányít én meg ugrálok. Rosszabb mint egy véreskezű diktátor. Önfejű, makacs, hirtelen haragú, változékony, hangulatember, tisztára mint a szülei.
Fürdés? No!
Tedd le a telót! No!
Add ide a távirányítót. No, no, no, no!
Peluscsere? No!
Anyját veri, engem meg a sikításával kikerget a szobából és a világból. Bezzeg a nénje, ő még sztár...
Én azt hittem ez majd 13 éves kora körül jön, de tévedtem kb 11,5 évet. Bár lehet, hogy ez csak ízelítő, hogy aklimatizálódjak a változásokhoz amik várnak ránk és ne kapjak szívinfarktust később.

A nagy égés

Másfél éves lányom porig alázott.
Szombat, zuhogó eső, persze hülye ötlet, menjünk a shopping centerbe bevásárolni. ERRRORRRR!
Odamegyünk, Kriszta bemegy a boltjába, mi meg a kiscsajjal a sportboltba. Ki akar szállni a babakocsiból, ok, hülye apja megengedi. Bár ha nem engedi akkor kifeszíti magát, mint Hulk amikor átváltozik és vörös fejjel üvölt, szóval sok választásom nem volt. Persze egyedül tolni a babakocsit és szabadjára engedni miss kisördögöt nem nagy ötlet, úgyhogy gyorsan kijöttünk a boltból és csak nézelődtünk. Aztán meglátott egy csokisboltot, ahol a gyerekek elérhető közelségébe kihelyeztek csomó csokis aranycsomagolású pénzérmét. Abból kellett venni egyet. Ok. Aztán kifele menet még gondolta, hogy felmarkol egy tucatot. Azt visszaraktam, még civilizált módon és elhagytuk a boltot. Utána kezdődött a cirkusz. A kiscsaj nem akart megmaradni sehol, se a karomban, se a kocsiban, csak elmászni, miközben én meg próbálom visszatartani. Ha megfogom a karját, elhagyja magát mint egy rongybaba és összerogyik. hurrá. Akkor erősebben kell tartanom, de félek, hogy lila lesz a karja. Felveszem üvölt, feszegeti magát, mintha szörfözne és meregeti a szemét az égre, potyognak a könnyei, szóval totális káosz. Kábé 10percig üvöltött, minket néz mindenki, legalábbis én úgy éreztem. Életem legkínosabb 10 perce volt. Anyja sehol. Felhívni nem tudom, mert rángatózik a gyerek a kezemben, aaaaa. Ja, hab a tortán, hogy a szag alapján be is kakált, de ez már mindegy. A végén megszánt valami eladónő és átvette kicsit a Nórát, aztán befutott Kriszta is, én meg mondtam, hogy akkor MOST AZONNAL menjünk haza és 15 éves koráig Nórával nem megyek bevásárlóközpontba.
Csúnyán megbuktam mint apuka, mehetek évet ismételni...

A sátán (pink) kutyája

A gyerekkel elmentünk a kézműves vásárba hospitaletben a ramblán. Mondhatnám, hogy hiba volt, de nem az, mert a kis majom olyan boldog, ha kap valamit, hogy az érzés felbecsülhetetlen.
Amit kiszúrt magának kifinomult ízlésével egy
-elemes
-világítós szemű
-ugatós

-kalapos

-rózsaszín

kiskutya!!!!
Azt megállapítottuk Krisztával, hogy a legrondább dolog a műtakony után. A sötétben világítós szemei miatt lett a neve Sátán Kutyája. Félelmetes egy dög. De Nóra imádja. Úgy szorítja, hogy hallani, ahogy a kutyus motorja nyöszörögve próbál mozogni, de esélye sincs Hulki kezében.

Exorcist előadás élőben

Tegnap a muki éjjel kirókázta a kaját, remélem csak sok volt a zöldség és nem szívott be valami vírust ismét.
Ma reggel a lehető legnagyobb üvöltésre ébredtem és utána ez folytatódott hosszú percekig. Mikor belépek a szobába Kriszta kűzd a gyerekkel, az meg mint akit megszálltak dobálja magát, feláll, összeesik, sír, kiabál, hisztizik, amit akarsz. Ööööööö. Ha más gyereke lenne, már ott se lennék. Na de a sajátom. Próbáltuk ketten lenyugtatni, semmi eredmény, üvölt, sír, dobálja magát. Már ott tartottam, hogy kihívom az orvost hozzá, hátha súlyos fájdalmai vannak, esetleg vakbél, mittudomén. Aztán a konyhában megkínáltam egy keksszel és lássatok csodát, csend lett. Szépen elvette és elmajszolta és elkezdett mosolyogni meg motyogni. Áááááá. Mindketten leroskadtunk anyjával és megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk....
A gyerekünk meg Lilo és Stitch egy személyben....

A lány akit szkarabeusznak hívtak

Kislányom egy csodás képességgel rendelkezik: a pelusba képes olyan szabályos gombócot teremteni, hogy az egyiptomi szkarabeuszok a szakmai irigység legsárgább színébe fordulnának ha meglátnák. Persze ez csak szerencsés napokon van, egyébként impresszionista ősrobbanás vár a peches elítéltre aki a tisztába rakást húzta.
Vicces amikor termeli a cuccot, megáll a konyhában, megkapaszkodik valamiben, a feje teljesen elvörösödik és nagyokat nyög, de amikor megkérdezzük, hogy van-e kaka, akkor azt mondja: No!
Egyre több szót használ már, néha mondja hogy gracias, bár ma már mintha köszit is hallottam volna és persze az állatok és a szülők és rokonok is fent vannak a leggyakoribb szavak listáján.
Ma elveszett a barikája, ami egy lapos fürdőkesztyűre emlékeztet és persze van egy feje, na ez súlyos. Kriszta már intézi az új birka importálását kishazánkból, mer "birkának lenni kell". Kész.

A bevásárlószatyi hinta

Nóra egyik kedvenc szórakozása, hogy odarángatja hozzám a bevásárlószatyit (azt az izmos típusút aminek vászon a füle) és vadul mutogat rá, hogy márpedig ő most hintázni szeretne.
Ilyenkor mindent eldobok és beleültetem a kölköt a szatyiba, majd terpeszben hintáztatom, ő meg rötyörészik.
Skótoknak nem ajánlott, mert a gyerek megáll a fejlődésben...
Reggel jön a nagy ágyba, mikor Kriszta már adott neki egy kiflit rágcsálni és felmászik hozzám. Finom kifli illata van, persze minden csupa morzsa lesz pillanatok alatt. Nagyon sokat tud magyarázni, mi meg a felét se értjük. Most mindenre azt mondja apájé, de ez szerintem teljesen mást jelent nála, mint amire mi gondolunk.

A kis beteg

Kedd óta lázas Nóri, úgyhogy otthon tölti idejét Krisztával. Tegnapra azt hittük jobban lesz már, ehelyett a szemei begyulladtak és úgy nézett ki mint egy húsvéti nyúl horror változata. Na akkor hívtuk az orvost. A doki bácsi azt mondta, hogy szépen ráment a takony a szemére, fülére, úgyhogy antibiotikum kúra következik. Jippíííí. 4 óránként be kell adni neki a lázcsillapítókat 8 óránként meg az antibiotikumot. Ez azt jelenti, hogy van egy hajnali 2ős kelés meg hajnali 6os. A 2ős az enyém, mert olyankor még lehet hogy amúgy is fent vagyok. Remélem gyorsan meggyógyul, mert ramatyul nézett ki szegényke. Viszont az étvágya mint az ipari darálóé. Ül Kriszta ölében, fejét félrefordítva nézi a tévét és közben tátog, hogy még kér enni. Vacsira megevett két tányér zöldséges husit. Zabagép...

Anyjára ütött :)

Kriszta azt mesélte, hogy Nóra szét tudja válogatni a mosott ruhákat, aszerint, hogy melyik kié. Még egy év és porszívózni fog, utána meg majd rámszól, hogy rendetlen vagyok :))).

Egyedül be a többiek közé...

Kislányom ma először magától ment be a terembe, nem kellett átadni az ovónéniknek, hanem szépen besétált, hátranézett, aztán ment mosolyogva játszani a többiekkel.
A múlt héten valamelyik kis majom beleharapott a kezébe egy jó nagyot, most szép foltos a karja. Persze nem mondták meg ki volt az, félnek a bosszúnktól :).
A hétvégén Gerardéknál voltunk, megnéztük a kis Gerardot. Nagyon aranyos kiscsávó, egész jól elvoltak Nórával, sőt még együtt is fürödtek.

Bővül a szókincs

Már nagyon akarja mondani a szavakat, mostanság a cicát gyakorolja elszántan meg a kutyát, bár a legjobban a Vau, vau, NO és az apa, anya, baba szavak mennek. Érdekes, hogy reggel még jobban tud artikulálni, estére már csak a szándék marad, de a szavak nem annyira hasonlítanak :).

Mennyi mindent le kéne írnom

Minden nap történik valami aranyos, amit le kéne írnom. Persze hetekig nem szánom rá magam, aztán elfelejtem a felét.
Szóval, voltunk otthon. Bemutató nagyiknak. Mindenki heppi. A kutya nem annyira. Egyrészt elmagyaráztuk neki, hogy bármilyen értékcsökkenés a gyerekben az ő azonnali és fájdalmas pusztulásához vezet, másrészt a gyerek, mintha tudná, hogy érinthetetlen, húzta, nyúzta, csípte ahol érte. Na jó, adott neki enni is, ha kérte, ha nem. Vitte neki szemenként és marokszámra a tápot és szétszórta a szőnyegen, a kanapén és mindenütt. Mindent összevetve Grizli rendesen viselkedett, megérdemli a Nobel békedíjat.
A táncolás egyre jobban megy, most már a csípőkitolás a fő szám, mintha Shakirát utánozná a kiscsaj, bár néha még felborul a nagy igyekezetben. Aztán van egy új figurája is, amit én úgy nevezek, a bedrogozott R2D2. Elkezdi rázni a fejét jobbra balra és vadul topog a lábával. Nagyon vicces.
A repülős utazások jóval fárasztóbbá váltak, most hogy már nem alussza át az utat, hanem próbál ismerkedni minden utassal, 2 órán keresztül.
Hát így. A kertben nagy kertészkedést csapott, túlméretezett kezeslábasában gyűjtötte a gallyakat.
Ja vettünk neki Gabi tejfog-krémet és imádja. Háromszor repetázik belőle minden fürdésnél.

fejlődik

Minimuki egyre többet gagyog, beszélget. Még nem értjük, de már nagyon mondja a magáét. Aztán énekelget is. És táncol. Egyhelyben állva tologatja a csípőjét jobbra-balra, mint egy szkafanderes maci.
Na és hisztizik. Az akaratát csodásan tudja érvényesíteni. Ha valamit akar, odabök abba az irányba és azt mondja A! vagy Ö!, te meg találgatsz mint egy hülye: ezt akarod (Eh-eh, fejrázás), talán ezt, vagy ezt? És amikor elveszti a türelmét elkezd sikítani. Brrrrr! Jobb ha gyorsan megtalálod amit akar, mert egyébként nem marad füled.
Volt karnevál a bölcsiben, őkelmét Kriszta paradicsomnak öltöztette, mert meg volt adva, hogy miből lehet választani. Nagyon aranyos lett a jelmez, a kiscsaj meg mindig aranyos. na. A hétvégén azért a vendégeknek is megmutatta, milyen a hajnali 2-es üvöltéses műsor, gondolom nem élvezték.

4 nap otthon a picivel

Összegzek: túléltem. A gyerek is túlélte. Akkor egész jók vagyunk.
Nem mondom, hogy nem voltak agyeldurranós pillanataim, de kezeltük profin.
Minden nap vannak rossz és jó pillanatok. A rosszakat kell átvészelni a lehető legkönnyebben, ez gondolom gyakorlással elsajátítható. Aztán a jóra kell emlékezni.
Pölö mikor bekapcsolja az elektromos redőnyt és ébresztőt tart. Amikor röhög a hülyeségeken, meg ha csikizem. Amikor rohan feléd és az orrát felhúzza, a szemét becsukja és kitárt kézzel ugrik a semmibe az utolsó pár lépésről.

új napok jönnek

Nóra továbbfejlesztette repertoárját.
Legújabb mókája, hogy fel-le tudja kapcsolni a villanyt bármelyik szobában és ezt ki is használja. Nagy örömmel sztroboszkópozik vagy csukja rád a villanyt amikor a legkevésbé számítasz rá.

Vettünk neki egy kis zongoraszerű játékot amin van dobgép, na azóta diszkóritmusban telnek napjaink.
Ami kábelt elér, azt addig húzza, amíg meg nem kaparíntja és a napi ezer "NEM" kábé annyit használ, mintha Hulkot próbálnád kártyavár építésre tanítani.

Az orra egyfolytában folyik a szegénynek, már azon gondolkodtam, hogy a hátára szerelek egy zsepiadagoló készüléket. Persze az orrszívót továbbra is útálja, pedig csak az tud megbírkózni ennyi cuccal.
Ja, másik nagy játéka az, hogy bedugja az ujját az orrába és amikor elveszem a kezét, akkor hangosan röhög és már csinálja is a másik kezével. Hát így...

szkafi

Kislányunk új neve Szkafi, a kezeslábas miatt amiben véééééégre hajlandó rendesen aludni üvöltés nélkül az éjszaka közepén. Juhúúúú mekkora találmány.

Én kicsi komodói sárkányom...

Legújabb ötletünk: gyerekjáték Én kicsi komodói sárkányom néven. Többféle szájszaggal kapható.

Egész nap csak a meló.

a mentális átrugdosás2

Az előző bejegyzés megírása után figyelmeztetett Kriszta, hogy kimaradt a "gondolatban" szó az átrugdosás elől!
Hoppá, micsoda Fraudi elszólás.
Egyébként az éjjel nyugodtan aludtunk. Hogy miért azt csak találgatni tudom. Lehet, hogy az új bélelt éjjeli kezeslábas tette meg a hatását, és lehet, hogy eddig fázott a Muki, mivel a takarót motollaként lelöki magáról.
Ki tudja, a hipotézis még további tesztelést és bizonyítást igényel.

Mostanában meglepően sok szót próbál kimondani. Néha már hallani, hogy apa, anya, ATTA (ez valaminek a messzire való eldobásánál szokott előjönni), baba, próbálja mondani, hogy vau, meg utánozza mikor azt mondom neki, hogy oÓÓÓ!

a mentális átrugdosás

Már biztos sokszor idéztem Andrást, miszerint "aki azt mondja hogy még sose gondolt arra, hogy átrugdossa  a gyermekét a szoba egyik sarkából a másikba, az hazudik".
Hát azt hiszem nálam ez a határ már párszor eljött, hálistennek, megmaradtam a mentális átrugdosásnál és a verbális cifrázásnál.
A múlt éjjel, már Krisztánál is eljött a határ, legalábbis a verbális kifejezés erősen és kocsmai irányban módosult szókincse erre utalt. Amikor hajnali 3kor vérfagyasztó üvöltésre ébredsz és ez órákon át nem változik, az meglátszik az ember szókincsén. Én szépen tovább lapítottam az ágyban, mert ha én is kimegyek nem biztos hogy javul a helyzet, sőt. Ilyenkor egymást is elkezdik a szülők kostólgatni és a vége egy szép nagy összcsaládi duzzogás.

Végre kirándulunk

Múlt héten megfogadtam, hogy elmegyünk valahova kocsival, és nem csak ülünk odahaza és várjuk hogy Nóra felébredjen délutáni szunyókálásából.
Na végre sikerült. Elindultunk Collserolába ami Barcelonát a nyugati oldalon öleli körbe és a világ legnagyobb városi parkja. Elmentünk Molins de Rei-be, onnan az erdei úton kanyarogva eljutottunk a Tibidabóra. Útközben láttunk egy féllábú versenybringást, aki hihetetlen erővel és kitartással kűzdötte fel magát erre a nem kicsit meredek emelkedőre. Riszpekt!
A Tibidabón leparkoltunk, Nóra be a háti cipelőbe és jót sétáltunk, fel a templomhoz. Ott találkoztunk egy igen rokonszenves idős bácsival aki egyrészt odavolt Nóráért, másrészt mutatta a fényképét a 7 unokájának, és látni lehetett rajta, hogy nagyon boldog.
Utána próbáltunk normális emberek módjára egy kávézóban elfogyasztani valamit, de ez Nórával enyhén szólva lehetetlen feladatnak bizonyult.
Próbálj meg elfogyasztani egy tortillát vagy bármit, miközben az öledben egy örökmozgó kiskukac mindent felborít, magára önt, leugrik, elfut, stb stb.
Mondtam is, hogy legközelebb inkább az út szélén megeszek egy szendót, de nem fizetek azért, hogy én égjek még :))
Utána szépen hazacsurogtunk, és szépen el is telt a délután.
A gyerkőc otthon még bemutatta tánctudását a kedvenc utube klipjére: Animal Sounds....

Kiskarácsony, kis családom...

Haladjunk visszafele az időben, így talán még emlékszek pár dologra.
Otthon izgalmas volt az élet, kissé nehezen fértünk el a régi szobámban, de már megszoktuk. Aztán Fehérvár, gyerek körbehordozása, vendégek fogadása, mindenki tök kedves volt és hozott csomó mindent Nórának. Ő meg élvezte a sztárságot és tánctudásával kápráztatta el a szerencséseket.
30-án szupernénje vigyázott rá, bár addigra ki volt pusztulva és szerintem akár magára is lehetett volna hagyni, mert csak aludt, mint a bunda. Szóval, mi megragadtuk a lehetőséget és elmentünk előszilveszterezni, ami igen jól sikerült és ezentúl minden évben beiktatjuk, ha rajtam múlik. Aztán másnap, habár meg voltunk hívva, hogy bulizzunk a családdal, a gyerek úgy döntött, hogy ő otthon bulizik és nem is hagyta annyiban 11ig, amikorra mi végkimerültünk és az új évet a dédikkel töltöttük, Mágnás Miskát nézve. Hiába, tud ez a gyerek, kikészít két felnőttet seperc.
Még Vadiéknál is voltunk, ott a millió legóval és Levivel meg Annával játszott fáradhatatlanul és a macska tűrőképességét tette próbára. No cats were injured during that night...
Grizzli kutya is rendesen viselkedett, csak a gyerek babáit próbálta megsemmisíteni vagy megbecsteleníteni, több kevesebb sikerrel.
A nagymamák, dédszülők és egyéb rokonok és ismerősök mind rendesen el voltak ájulva a picitől, ahogy kell. Nekünk meg már nem fér az elhízott májunk be a házba.
Otthon ugye elég hideg van Barcához képest, így a gyerekre ráadtunk egy nála 3 számmal nagyobb bélelt kezeslábast, amiben úgy nézett ki, mint egy michelin baba akit kereszteztek az duracell nyuszival...
Az egész napos izgalmak után hálistennek néha csak le kellett rakni az ágyra és úgy maradt, krisztus-pózban, reggelig.
Ja, igen, a repcsi. Eddig mindig végigaludta az utat, hát ennek vége. Ő a legélélnkebb és őt kell szórakoztatni nekünk és a teljes személyzetnek de még a többi utasnak is. Így a repülőút kissé megterhelő élménnyé vált, ami után mi zuhanunk be az ágyba és nem ő.
Mikor hazaérkeztünk, második hazánkba Barcelonába, a gyerek össze vissza szaladgált a lakásban, bement minden szobába és láthatóan nagyon élvezte, hogy végre otthon van. Hiába, mindenütt jó, de....